vallani, ha kell, csak férfiasan szabad
nem illik sírni valahol hátul
sírni csak visszafelé
ahogy estefelé asszonyok szoktak
paplanok alatt télen és nyáron
amikor fáznak az álmok
szíveikbe költöznek vállaikról
az apró hidegrázások
ezektől dideregnek
-és nyílnak-hervadnak a virágok-
tenyerükön hordják falatnyi apróságuk
egeket simogatnak éjeket napokat
gazdagrét-szegénymart-szakadék-hegyek
sírnak föl mellük alatt
majd
visszakapják fiaikat
akik elzárkóztak
e golyóbisnyi mindenség
csupasz árkádjai alatt
2018-03-29
***
Nászta Katalin színművész, költő, író – Kolozsváron született 1950-ben.
Marosvásárhelyen végezte a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. Sepsiszentgyörgyön játszott 1989-ig, amikor áttelepültek családjával Zalaegerszegre. Itt két évig a Hevesi Sándor Színház művésznője volt, majd szabadúszó lett. Később felhagyott eredeti foglalkozásával. Két fia van, férjével már nyugdíjasként Lakhegyen élnek.
Az írás gyermekkorától kíséri, első versei közlését a Korunk szerkesztőjének, Kántor Lajosnak köszönheti. Színészekkel készített interjúkötete kiadás előtt áll.
Két könyve jelent meg, a Vajúdás, 2015-ben az Omniscriptum kiadónál, és a Te tudsz engem, Uram az Underground kiadónál. A MEK-en idén 2017-ben jelent meg a Cseke Gábor szerkesztette Ének az élőknek című legújabb verseskötete.
Állandó szerzője a káfé-főnix, Lenolaj, Litera-Túra, Hetedhéthatár, A Hetedik internetes irodalmi portáloknak. A közelmúltban az Art’húr GONDOLA rovatszerkesztője feladatát is ellátja.
Műveiben a világ, az ember, az élet, a teremtés értelme foglalkoztatja.
Nászta Katalin alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Nászta Katalin alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások