– N –
Ott álltál a Népköztársaság előtt,
először helyeztelek el egy mozdulatban,
közeledtem, ahogy az már elrendeltetett,
minden egyes lépésben egy-két tekintet,
tucatnyi beszúrt vagy kihagyott ütem,
temérdek vízió, kétség, konklúzió.
Szajha egy világ ez, látszat, hologram,
nem voltál az, tán nem is köszöntem,
volt, lesz, de legsúlyosabb, hogy van
valahol valaki mindig.
Kettőnk között egy almafa száradt
hiányzott róla a gyümölcs, a kígyó,
de pontosan jelezte – nem maradhatunk.
Alig látsz még és alig érzékellek,
ez így helyes. A tényekhez nincs jogom,
nem fortyognak bennem a vágyak,
nem érdekel lakcím, telefonszám,
nem sóvárgok soha semmi után,
mindenki, minden a maga útján.
A járdán por, a vízben madarak,
a függőkert előtt nyüzsgő áradat.
Mennyi jön össze általában? Hetente kettő
vagy semmi – Hát az maga a végtelen.
Helyes. Ínyenc fogásom a megsemmisülés.
Talán betegesen túltengek magamban,
de máris ott élsz a fekete billentyűkön.
Mondhatnám, az nagyjából úgy van,
hogy üres szobaként üres levegőt
látok vendégül rendszerint. Kevés a tér.
Hogy mi következik? Táltos nem vagyok.
Jelen esetben mindössze csekély múlt
készült el és parányi jövő, vagyis öröklét.
Egyikünk nemsokára meghal –
rövidítettem gondolatban,
mert szinte közös volt a hangunk.
Én leszek az. Nem tudok veszíteni.
Megint átvertek, szinte sorozatban.
Nincs lesújtóbb egy ácsorgó széknél,
ma már átölelnek a mozdulatlanságok,
csak az éjszaka zsibong szüntelen,
bennem pislákol folyton az átkozott
csendestárs, akivel osztozni kell, mert
ő a sírig tartó, a megmásíthatatlan.
Hagyjatok a pácban, a konok folyóban,
mint a szanaszét kallódó kavicsot,
nem vagyok az, többé nem barátkozom,
zsebre vágtál, magaddal vittél
egy csomó ötletet, késztetést.
2017. december 16.
Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások