A színhely a Nagy Szent Terézről nevezett templom melletti utcácska volt, úgy hívták, Labda utca. Ott álltunk az iskola épülete előtt, és hallgattuk az ilyenkor szokásos igéket (főneveket, mellékneveket, stb.).
Engem kissé feszélyezett egy vörös hajú nő jelenléte, akit a svábhegyi gyerekszanatóriumban ismertem meg; hivatalosan ápolónő volt, de lelki finomság tekintetében inkább csődörös huszár. A fiát hozta.
Mindegy, ott volt apám is, egyenruhában, sebezhetetlen voltam.
Ahhoz képest azonban, hogy az ünnepség a Labda utcában zajlott, és hogy másnap a tanítás is ott kezdődött, csak befogadottak voltunk, t é n y l e g e s iskolánk épületét, a Hegedű utca 3-at ugyanis épp felújították.
Olajos deszkapadló volt, vaskályha, és csak két padsor, ezekben azonban hárman vagy négyen is ültünk egymás mellett.
A padokon lyukak a tintásüvegek számára.
Az osztálylétszám a huszat sem érte el: azt a korosztályt eleve megtizedelte, hogy 56 után valamikor engedélyezték az abortuszt.
– Az első képen a terézvárosi plébániatemplom 1874-ben.
– A másodikon végleges iskolánk leánykori levelezőlapja. A kápolna ma is áll, hogy milyen minőségben, nem tudom.
– Az első linken Google-felvétel ugyanarról a helyről.
– A második link »A Próféta utca« című Krúdy-elbeszélésre nyílik. Így hívták valaha a Hegedű utcát.
https://www.google.hu/…/data=!3m6!1e1!3m4!1sBp5dq6UjCnEYTXU…
https://hu.wikisource.org/wiki/A_Pr%C3%B3f%C3%A9ta_utca
***
Legfrissebb hozzászólások