A birtok közepén egy mesterséges tó pihent, mesterséges félszigettel a közepén. A tavat sás- és nádkerítés vette körül, néhány szitakötő repdesett a föld felett. A délutáni napsugarak szelíden simogatták a félsziget közepén szomorkodó fűzfa leveleit. Emma a sivár mindennapokból kilépve mesebelinek látta a tájat. Csak egy hinta hiányzott.
Eszébe jutottak a gyermekkorában megtett kastélylátogatások, ahol a kihalt falak között visszacsöppenhetett a múltba, eljátszhatta a szép hercegnőt, aki több nyelven beszél, zongorázik, énekel, táncol. Mennyire szépek voltak azok az idők, s mennyire egyhangúvá vált a környezete!
Leült a félsziget egyetlen padjára és simogatni kezdte a vasból kovácsolt kéztámlát. Hány ember fordulhatott itt meg, nézhette a csodálatos kis rejtett zugot – gondolta. A távolból gyerekhang visszhangzott, a fán üldögélő énekesmadarak pedig csivitelték játékos, vidám és csalogató énekeiket.
Emma körbesétált, csupán néhány lépést tett mindösszesen. Egy megtört árnyékot látott közeledni felé. Amint az árnyék észrevette őt, kiegyenesedett és mosoly ült az arcára.
– Na végre, itt vagy! – nevetett a nővére.
– Kicsit eltévedtem, de jó helyen vagyok – válaszolta halkan. – Minden rendben?
– Igen, most már minden rendben… – mondta a nővére és mélyet lélegzett a nyugalmat sugárzó levegőből. – Remélem…
Leültek a padra és sokáig csendben figyelték a természetet. Emma is tudta, a nővére is tudta, hogy kár minden szóért, ami felesleges, mert elég csak egy pillantást vetniük egymásra, hogy tudják, kinek mivel van épp gondja.
– Ez jól esett – állapította meg Emma. – Ez a csend, békesség mindenért kárpótol, ami az elmúlt időszakban történt velem…
– És velem is – toldotta hozzá Csenge. – Nem is tudom, mi mindent felejtenék el, ha elfelejthetnék, olykor annyira elegem van, hogy legszívesebben kiszöknék a világból.
– Én is – csatlakozott hozzá Emma.
Mindketten szinte egyszerre álltak fel: elég volt a jóból, vissza kell rázódni az idegbajos életmódba, mert különben elsüllyednek. Emma belekarolt Csengébe és szótlanul elindultak a szálláshelyük irányába.
A napsugarak anyaként simogatták meg a két nő homlokát.
***
Legfrissebb hozzászólások