Andróczky Gabriella: Fényes Szelek – történet a múltból

Van egy elméletem, ami igaznak tűnik. Íme…
A Földünknek különböző kisugárzásai vannak. A napunk bizonyos sugárzásai vitamin termelők, stb. A világűr is sugarakkal pásztáz bennünket. Ezekben a sugárzásokban van életerő, és egy csomó hasznos, sőt nélkülözhetetlen sugárzás, befolyás a szervezetünk funkcióira. Miért pont az agyunk és az alkotó-szerveink ne lennének befolyásolva? Így történhet meg az, hogy egy-egy témával egyszerre foglalkoznak amerikai, európai, japán vagy más művészek.
Egy példa: az 1960-as években Budapesten a Bajcsy-Zsilinszky úton leragadtam egy (a Képzőművészeti Alap által zsűrizett tárgyak: kerámiák, vázák, szobrok, grafikákat bemutató) kiállítóterem vitrinje előtt. A csodálatom tárgya: Gyémánt László óriás csiga metszet-tanulmánya volt. Egy pasztell színekben megálmodott grafika!

Akkor én már, vagy három hónapja gyűjtöttem a csigákat (főiskolásként) Soprontól a Balaton partjai mellől, a Velencei-tavon át egészen Mártélyig (a művésztelepig). Sőt földközi-tengeri csigáim, kagylóim is voltak. A gyűjtemény tagjait festegettem, tanulmányoztam, reggeltől estig, estétől reggelig.

Azért az alkotás elvonatkoztatott pillanatait, óráit meg-megszakítottam az evéssel és a tv híreinek megtekintésével. No és mit látok, mit hallok??! Hogy amerikai és japán művészek kedvenc témái: a csigák! Mindenféle stílusban, színben, anyagban, formátumban. Ájulni való nem?!

Kihevertem… Sokkal később, a kilencvenes években a szekrényeinket selejteztem. Feltűnt, hogy milyen sok féle-fajta ruhafogas van a birtokunkban! Egyfelől mamám 1930-40-es évekből származó lakkos felületű nemes fából készült női fogasai. Másfelől apa férfias, széles vállú közönségesebb, és más csapolású ruhaakasztói. Azután ott állított emléket a már régen nem létező gyárának, a Május 1 Ruhagyár egyszerű vállfája. Ez maga egy korszakváltás néma, de sokatmondó tanúja. Meg is örökítettem őket temperával nagy rajzkartonokon. Elfújta a szél gondolat-körével, egy eltűnt világról, világrendszerről: a ” Fényes szelek” koráról, amely azért hagyott nyomot bennünk, merthogy az ifjúságunk volt. A tanulás kora, az önállóvá válás kora, a szerelmek kora (és ritkán a politikáé).

Megint eltelt egy kis idő és valaki meghívott egy ifjú művész festményeinek kiállítására Óbudán. Elmentem. Kedveseim, mit gondolnak, mi volt a fő témája a kiállításának? Hát nem a RUHAFOGASOK??! Ez már azután sok volt nekem.

Önök sem ússzák meg, íme két példány az enyémekből…