Ami Pétert illeti – mint emlék-anekdota -, ugyanazt írhatnám róla, mint megboldogult Németi Rudi barátunkról. Tudniillik ketten jöttek el focizni a Titánba egy szétrepedezett betonpályára. Utcai ruhában és cipőben, halálsápadtan, levegőt kapkodva rohangált előre-hátra. Kurva komolyan vette. Ha valami nem sikerült Neki, félszegen rám pislantott, és bocsánatért esedezett. Rendesen féltettem. Közben restelltem magam hogy fitt vagyok, relatíve ügyes -, de nem vagyok CSEHI PÉTER!
Szilágyi Varga Zoltán
***
Kapcsolódó írás:
Legfrissebb hozzászólások