Szirtes András: …Honeymoon…

mézholdfényben
hetek hónapok
folynak együvé
hosszan nyúló
körkörös élvezet
súlyos cseppje csurran
nyakszirteden
a méhek szorgos munkája nyomán
kik egyéltük alatt
megjárják a Holdat oda vissza
bizony hiheted
miértünk is
kedves
s ez éj keskeny
Hold tisztulás
hasasra kerkedő
kékezüst fényében
fürdőzve fonódunk
a végtelen idő
borzongásába feledve
őrlemény önmagunk
várandós „honeymoon”
varázslatos hídja
ez a mélybarna méz
csiklandó kéj
gerinc vonalán

.