Beszélni nem nehéz:
türelem vermet ás. Elhiszem.
Lágy gyümölcs a nyüvek palotája,
vörös a szűz rózsabimbó szája,
vegyétek, egyétek romlandó testem.
Aztán meg szükség esetén
melléd állok, ha kell. Sírt is ások.
Közben a régi barátok farmerén
tágulnak a szakadt lázadások.
Az út peremén elüldögélek én.
Beszélni könnyű. De egyetlen szavam sem
szabadalom, hát nem szentesíthetem.
Itt vegetálok, olcsó bizományban,
Isten velem van. Micsoda kegyelem…
viszont ez is egy elhibázott mértan,
vagy kép(lett). Most, március havában.
Az is lehet, hogy éppen a mostoha
időt is elhagyó hűséges végtelen.
Legfrissebb hozzászólások