Albert Zsolt: Térdel a szó

Reggel jöttél az első gondolattal
még pihent elmém álmom halmain,
suttogó imám halkan mondogattam
s visszhangzott a szó vágyak malmain.

Lassan fényed belém folyt áradattal,
örvény örvényt hív s hűs hullámaid
szellemem lángoktól izzó vitorlákkal
elérte végre aranyló partjaid.

Térdel a szó, perc el-el pattan
a küszöbről hozzád érnek szavaim,
csak te neked szól örömöm patakja,
s már nyugszom felettem ezüst szárnyaid.

Hitem felemel, lépked láthatatlan,
lépcsőként hallom szívdobbanásaim.
Eddig én szóltam most várlak halkan,
szedd össze kérlek életem szilánkjait.