Kovacsics Zsuzsanna: Mama

Ide soha nem süt be a nap
csak reggel egy kicsit
mikor a szemközti templom tornyán
a fény véletlen megtörik
és tévedésből bekukucskál az ablakon
mikor a Mama öltözik
hosszú copfját nem kócolja össze az éjszaka
ráncos bőrét nem simítja ki a szél szaga
ő a biztonság maga
mikor felébreszt és reggelizni hív
mikor szól, hogy hideg van odakint
mikor mondja, hogy gyúrjuk meg a tésztát
segítsek, mert nem bírja el a létrát
meg hogy de jó, hogy jöttem
mindjárt kihűl a pörköltem
sütemény is van finom
odakint a konyhaasztalon…
ha elcsendesülök, néha még hallom
ahogy matat odakint a gangon
aztán nem kel fel soha
mert a dolgoknak ez a sora.