addig itt ülsz, amíg elolvadnak a tükrök,
átfolyik rajtuk a valóság, az a másik,
így nem lesznek közöttünk többé apró trükkök,
a kimondhatatlan finoman szembemászik,
kikerülve a láthatatlanná lett foltokat,
tér és idő szeretkezéséből felszületünk,
egy magasabb régióban leszünk boldogak…
hiába, nem történt semmi, tovább figyelünk,
mozdulatainkban nyöszörög egy ígéret,
a tiéd, elfelejtetted vagy már emlékszel,
addig itt ülsz amíg elolvadnak a tükrök…
és így maradtak közöttük az apró trükkök
Legfrissebb hozzászólások