Vadmalac Jézussal álmodott. A név nem lett kimondva, Vadmalac csak rájött abból, amit attól, aki fölé hajolt, hallott. Körülbelül ezt: „Nem szabadítottalak meg a szenvedéstől, de megváltottam a bűnöd!”
Vadmalac nem is tudta, hogy neki olyan van, azaz volt, de azért jólesett, hogy valaki törődik vele. Felsóhajtott: „Na végre!”
„Kelj fel, és éld az életed!”, mondta az idegen. Vadmalac felkelt, és elmesélte szeretteinek, vele mi történt, ám azok nem hittek neki. Még a komája sem, aki okkult dolgokban járatosnak mutatkozott. ”De hiszen itt a bizonyíték, a Jézus vére!”, mondta végső elkeseredésében Vadmalac. S a testére, meg a pizsamakabátjára mutatott, mely nedves volt. „Jól van, jól”, csitította Malacka. Nem akarta megzavarni a megváltottat azzal, hogy Jézus vére az ő tulajdon izzadsága. Amelyik testéről valóban patakzott.
2024-11-14
Legfrissebb hozzászólások