Fellinger Károly: Kis szívem remegése

Kis szívem remegése
vitorlát bont ma hozzád,
madárcsönd bölcsője vagy,
fészeknyi haza, honvágy.

Hulló leveled ágyam,
varázsszőnyeg az égen,
libben-lebben, mint szoknya,
száll a tavaszi szélben.

Szabadságsziget vagy hát,
óvnak a hű madarak,
nem süllyeszthet el álom,
nem véd meg hiú harag.

*

A tudásnak kapuján
dörömbölök: palánta,
fogadj fiaddá újra,
Mátyusföldje, Galánta.

Kitárultál előttem,
s csillagom lett ezernyi,
mert az igazi titkot
egyszerűsége rejti.

*

Büszke, szomorú fűzfám,
szárnyat növesztesz bajra,
reszket a Sárd vize, s lám
árnyéka átlép rajta.

Sárdi csikód homlokán,
csillagnyi fekhely, jászol,
nem élsz magad, mostohán,
jó tündérekkel játszol.

Kastély mélyén a múltad
bújócskázik a fénnyel,
nőül kérve a jövőt,
kőfalakon át lépdel.

Táncol a hűség, úgy ám,
menekül romlás, átok,
világvégére űzik
a Galántai táncok.

*

Kis szívem remegése
vitorlát bont ma hozzád,
madárcsönd bölcsője vagy,
fészeknyi haza, honvágy.