Márffyné Horváth Henrietta: Pamut mamut

Közeleg a február, farsangi bál ideje,
édesanya fülét rágja a kisiskolás gyereke:
Csinálj nekem jelmezt, ami nem túl gyermeteg!
Szebb legyen, mint a Julcsáé, olyan amivel nyerhetek.
Beindul a tervezgetés, ez egy lázas folyamat.
Miért érzem mégis azt, mintha húznák a fogamat?
Piros póló, sárga pulcsi mikor kezembe akad,
felkiáltok: Micimackó leszel! Ám ő hangos sírásra fakad:
Nem vagyok már én olyan kis dedós óvodás!
Szemem előtt a jelmezkölcsönző képe lebeg, meg az eladósodás.
Könnyes szemmel sorolja a trendi jelmezeket a fruska:
Joci Transformers lesz, Bakugan meg a Zsuzska.
Idegeim már romokban, hajam fenyegeti az eget.
Minél nagyobbra nő, nem nyújthatok eleget?
Ósdi barna pamut kardigánom magamra tekerem,
kimegyek friss levegőt szívni, mielőtt eljár a kezem.
Ekkor fény gyúl a szemében, huncutul rám vigyorog.
Érzem most már rendeződnek közöttünk a viszonyok.
Két kezével átölel, amikor hozzám odafut:
Ebben a kardigánban leszek a Jégkorszakból a mamut!