nem sok volt neki hátra, azt tudtam én igazán. Fiatal volt és depressziós, de azért beszórtam az akváriumba még egy doboz Szív-mixet (édesjézus! “Szív-mix”, ez állt a tubuson), egyél tekikém, a sarokból ha kijössz, meglátod mi úszik itt a víz tetején gusztusosan elrendezve, száraz kukackák, fogod szeretni, bepuhul, büdös, na szia, és 2 napra ott maradt az Edvárd egyedül. A teknőjére rárakódott a sok apró féreg, mikor elpusztulva ő is a víz felszínén lebegett, én meg nejlonzacskóba dobtam, ilyen az élet, és eltemettem rendesen. Úgy meghatódtam -mert esett is aznap, temetéshez soha jobb-, hogy ott sírdogáltam fél órát legalább, miért haltál meg te drága, pedig a bátyám teknőse volt, én is szerettem. Ha élésből egyes, a halált mégis példásra halta, pusztulta bele az eszembe örökre, hogy ha valakin már a szív-mix sem segít, az húzzon reklámszatyrot a fejére és dögöljön meg.
2024-04-17
Legfrissebb hozzászólások