(Szürke ég – folytatás http://lenolaj.hu/2015/12/04/gergely-tamas-szurke-eg/)
Vadmalac úgy gondolta, hogy ez esetben komájának igaza lehet: vagyis hogy nem szemfedő az, amit a Gondviselő föléjük aggatott, lezárva azáltal földi pályájukat, hanem felhő, felhőtakaró, csak nem mozdul, mert nem engedik a meteorológiai viszonyok.
S hogy ezt már magától gondolta, a depressziónak véget vessenek, radikális elhatározásra jutott. Mondta is a komájának:
„Radikálisaknak kell lennünk: vagy mi szállunk fel a felhők meg a Nap közé, vagy a Napot hozzuk le a felhők alá!”
A ”radikális” szótól, és Vadmalacnak a szóhoz társított pillantásától a koma megijedt. Nyöszörgő hangot hallatott, mint amikor állat nyüszít, majd a pajtába beszaladt, a jászolba beugrott, hagyta, hogy nyugtalan idegeire a tehenek tempósan rászuszogjanak.
Legfrissebb hozzászólások