író, szociológus, szociográfus.
Az irodalmat és minden más tevékenységét is szolgálatnak tekintette, műveiben nem jellemeket, eseményeket igyekezett ábrázolni, hanem megismerni és megismertetni, megérteni és megértetni próbálta a jelenségeket. Ennek egyik eredményeképpen megbízható pontossággal látta a magyarországi cigányság helyzetét, a többségi és kisebbségi társadalom között feszülő ellentéteket, mindkét oldal indulatait, félelmeit, és annak okait, valamint e helyzet kialakulásának folyamatát, a lehetséges tisztességtelen és tisztességes megoldásokat. Mélyen tisztelte a másik embert pusztán létezéséért, a személyiségéért, társadalmi hovatartozástól függetlenül.
A romák között, tőlük kapta a legtöbb melegséget, az érintés melegségét is, ami oly fontos volt számára. A romák a lehető legnagyobb természetességgel viszonyultak hozzá, úgy, mint egy emberhez, aki elfogadja őket, és akit ők is elfogadnak. Őszinte és maximalista volt mindenben, emberi kapcsolataiban is.
A 60. születésnapján azt mondta, ha most kellene elmennie, nyugodtan halna meg, mert mindent megtett, amit eltervezett. Két évvel később teljes harmóniában távozott az életből.
Legfontosabb művei: Tavaszra minden rendben lesz, Kilenc cigány, A tengert akartam látni, Cigányon nem fog az átok, M. Lajos 42 éves, Fel a kezekkel!, Falak és falromok, Csendet akarok.
CSALOG ZSOLT: CIGÁNYON NEM FOG AZ ÁTOK (részlet)
„Gyöttek akkor a nímet üdők. Elgyött még annak is az üdéje hogy táborokba hurcolták a cigánságot.
De MÍR haragudtak ezek a nímetek annyira a cigánra?! Ezt nem tudom megérteni! Mer jó, aszondták: nem szeretnek dógozni a cigányok. Hogy spekulántok! Hogy amék nem lop, az špekulant, oszt mind csak ebbül ílnek! De hát hogy ezír KIIRTANI ükét?! Meg a zsidókat is! Tán azír hogy több eszünk vót mint ünekik, ezír akartak elpusztítani minket?
Mocskos disznók vótak a nímetek! Nade nem is szidom űket – mer a magyarok még rosszabbak vótak, még hamissabbak! Mer az a nímet hunnan tudta vóna hogy én a világon vagyok? De ám a magyarok tudták! Oszt beadták a nívsort a nímeteknek! Hogy azok csak szóligatták a neveket a papirosrul, hogy na Gyurka, Gyula, Dezső, Lajos, gyerünk!
Ha elszökött? Hát elszökött! Mer el lehetett szökni! De másnap oszt mentek ám írté! Megkerestík akarhun vót is, mer a magyarok tudták hun keressík! Megtanálták – akkor oszt az Isten irgalmazzík neki!
Úgyhogy szóval a magyarok még rosszabbak vótak mint a nímetek. Mer amék magyart megtettík parancsnoknak, az oszt megbaszta vóna az anyjának a száját is! Na ugye mit is lehetett vóna várni a buta parasztoktul
….
Ha oszt szólt valamellyik, követelte a jogát: kikötöttík a fáho! Mer panaszkodtak ugye, hogy hát egísz héten nem bír főzni az ember egy kis ítélt, hogy kenyír-szalonna van reggel-dílbe-este, hát kiszakad az embernek a gyomra – igee-en?? KIKÖTÖTTÍK! Felhúzták a fára, otthatták amíg el nem ájult! Amikor elájult, szembelocsolták egy veder vízzel -magáhotért: MEGIN felhúzták! Bezon! Nímetek, meg magyar katonák, meg csendőrök!
– Mit akartok, tetves cigányok! Esztek-isztok itt, semmire nincs gondotok, jó dogotok van! Hát akkor csendbe maradjatok! Pízt maj kaptok utólag! Nem szerettek dógozni, mi?! Ez a bajjotok tinektek!
Oszt soha se láttak a munkájukér két fillért se szegínyek. Hogy csak dógoztak, csak dógoztak, a gyomruk meg csikart! Nem bírta, elszökött? Nem leltík? As se baj! Vittík akkor apját-anyját űhelyette!
Ahogy oszt víge lett ennek a tábornak, lett helyette egy másik. Ónadrára vitték akkor meg az embereket, vagy Óradnára, vagy mi az istennek mondták azt a hellyet. Lacit is vittík, Gyurka bátyámat, Lajos bátyámat, Gyula bátyámat –
Na, hát Gyula bátyámat ott vertík agyon. A magyar csendőr! Amír valamit nemjói csinált, vagy tudomisén! De jó van, akar mit tett, akkor is: hát agyon kell ütni eggy embert?! AGYONÜTÖTTÍK! A puska tussával jól agyonra vertík! Szíven vágták, hogy nem kapott levegőt meg vírt hant – meghalt harmannapra.
Na íllyenek mentek akkoriba! Egísz amíg csak be nem gyöttek az oroszok!”
Legfrissebb hozzászólások