Tódor Zsuzsanna fotója

Gergely Tamás: Meghalt gyerekkori barátom felesége, Babi. Elsírtam magam, sokkolt állapotban vagyok még mindég. Sokkol az is, amit Láng Judit ír, hogy amiért cigány érdekvédelmi csoportot vezet, barátai határolódnak el tőle.

Szele Tamás: Hát, kollektív közérzetem rossz. Magánérzetem is, egy nátha miatt, de az elmúlik, a közérzetem viszont a jelek szerint huzamosan ilyen marad… a társadalmi helyzet javulására nem látok esélyt, a romlására annál inkább, a lehetőségek kezdenek beszűkülni, rosszak az előérzeteim – csak az vigasztal, hogy a magyar ellenzék nem borult össze nagy, testvéri ölelésben a szélsőjobbal, egy sosemlesz győzelem lázában. Elvégre elég nekem a magam láza.

Paschall Benkő Gitta: Rosszkedvem telén igyekszem apró, személyes célokat találni, ünnepre készülődésre összpontosítani, közre vonatkozó érzéseim, gondolataim borúsak, dühösek és kétségbeesettek. De nem hiszek már az elefántcsonttoronyban. Sem.

Rideg Krisztina: Figyelem ezeket a tollakat, egyszerre az egyformaságukat és a másságukat. De nem hiszek a kollektív közérzetben. A közös tudati térben kitartott téridő jelenvalósága létezik, és abban a saját közérzetünk… attól függően, hogy mit engedünk be belőle.

Paschall Benkő Gitta: Azt hittem, ide közérzet-jelentést írunk, nem egymás kiokítását. Elég sajnálatos valaki szomorúságára, rosszkedvére azzal válaszolni, hogy 1. az nem létezik, 2. ő tehet róla, mér engedte be, 3. hurráoptimizmus akkor is, ha más éppen gyászol. Szép. Teljesen felderültem!

Gergely Tamás: Szándékom szerint ezek valóban egymás mellé állított közérzetek lennének, lettek volna. Kényelmesebb volt mégis elindítani a heppeninget, sebaj, változtatok rajta…

Paschall Benkő Gitta: Nem a szándékkal volt a baj, Tamás. Sőt. hanem ezzel a majdénmegmondomatutit-magatartással. Persze lehet, hogy szó nélkül kell hagyni. Nekem nem sikerült. És nem is fog.

Gergely Tamás: A Café Perforál idején valóban begyűjtöttem előbb, de hát az más technika volt. Olvastad ezeket?

Paschall Benkő Gitta: Nem.

Gergely Tamás: Hirtelen tudtam ezt elővenni, amennyiben érdekel, küldök más címet is http://epa.oszk.hu/00400/00458/00065/2003honap5cikk302.htm

Paschall Benkő Gitta: Köszönöm, megnézem.

Bogdán Tibor: A kollektív közérzet Magyarországon? Hát, mit is mondjak róla…
A kollektív politikai közérzet például nagyszerű: egy százalékos ellenzéki pártok választási győzelemre készülnek, a többszázalékosak pedig parlamenti bejutásra (mert hát arra még emlékeznek, hogy onnan jön a pénz). A cukisodó Jobbik ugyan szavazatokat veszít, de azért még mindig a mások legnagyobb magyarországi és a legnagyobb ellenzéki(?) párt.
A Soros-kampány zökkenőmentesen halad, kerül, amibe kerül, de Magyarországra nem is érkezik ám migráncs, persze, nem a kampány miatt, hanem azért, mert amúgy sem volt eszük ágában sem Magyarországon maradni. De hát ugye, a Soros-kampánynak – továbbá a multik, a vasárnap nyitva tartás, a Brüsszel és Washington elleni hadjáratnak – nem is ez a célja: a valóság az, hogy ebben az országban gyűlöletbeszéddel (meg egy kis szalonzsidózással) sok szavazatot lehet – már megint – szerezni.
A kollektív gazdasági közérzet ugyancsak jól érzi magát, hiszen Magyarország jól teljesít. Béremelési ígéretek, az éves munkanélküliség csökkenése (az év során három hónapig dolgozó közmunkások statisztikai játékának tulajdoníthatóan), „szupernyugdíj”, tízezer forintos Erzsébet utalvány… (lám, a nyugdíjasok is olyanok, mint az olimpikonok: négyévenként rájuk irányul a figyelem).
Az érdekvédelmek egy része lepaktált a kormánnyal, az orvosok szabadon távozhatnak külföldre, persze, a betegek is (ha van pénzük), de a reményüket vesztett fiatalokat sem marasztalja senki.
A kulturális kollektív közérzet is remekül alakul. Nézzünk kissé szét a színházigazgatók, a médiatulajdonosok, a Kerényi-féle Nemzeti Könyvtár sorozatba betervezett szerzők (Szabó Dezső, Nyírő József, Wass Albert, Tormay Cecile, Bayer Zsoltot) között.
A kollektív sportkörzérzet sem gyengélkedik: vadul épülnek a stadionok az egyre szelídebben játszó magyar focistáknak, sokan kérdezik is, minek ennyi stadion ennek a futballnak – ők persze nem gondolnak (vagy nem emlékszenek) a stadionok felhasználásának dél-amerikai receptjére…
Az említett körülményeket figyelembe véve, talán felesleges is lenne ecsetelgetnem a saját közérzetemet… Meg aztán a kérdés nem is erről szólt.

Klein Ágnes: A közérzetem megváltozhatatlanul jó ma is. Zsuzsanna Todor tollgyűjteménye sem szomorított el, pedig a sok elhullatott SAS toll elszomorító kéne legyen. Én is fel szoktam szedni a madártollakat, és a szél által szétszórt tavalyi madárfészkeket. Az élet kering körbe-karikába, és nincs ebbe senkinek beleszólása… és úgy látom minden jó így… csendben maradni és ÁMULNI…

Gergely Tamás Zsu = Tódor Zsuzsanna

Ágopcsa Marianna: Heti közérzetem egyelőre csak bimbózófélben — gondoltam reggel — hétfő van, bármi lehet még belőle. Csupamosoly kankalin, önérzetes gladiólusz, diadalmas hortenzia, esetleg emlékein merengő krizantém. Bizakodó hangulatom azonban hamar szertefoszlott: közérzetem virágba borulását egy feltartóztathatatlanul közeledő gomblyuk akasztotta meg, valamikor a kora délutáni órákban.

Yroj Judit: Szép fotó. Közérzet rossz, mert nem találom az eldugott ajándékot..

Nászta Katalin: Most épp boldognak érzem magam. Lefordítottam egy saját versem románra, és jobb lett az eredetinél. Lehet át kellene nyergelnem…

Klein Ágnes: Nagyon gazdag aki két nyelven tud gondolkozni és alkotni is.

Nászta Katalin: Ez most sikerült először

Szuhay-Havas Marianna: A gyermekeim betegek, fáj a torkuk, Berci fiam tegnap este be is lázasodott. Ilyenkor nem lenne jó nekik egy savanyú anyu, ezért a rossz gondolatokat rutinosan elhessegettem. A közérzetem jó, hiszen együtt tölthettem a napot okos, szép és gyógyulófélben lévő Evelinemmel, Bercimmel és Lolámmal.

Klein Ágnes: Forró aranytejecskét szürcsöltess velük kicsi kanálkából. A recept két teás kanálka mézet és egy diónyi vajat kér a felforralt egy csésze tejbe. Nagyon finom és feloldja a köhögést.

Székely Ervin: Tehát a házi feladat az, hogy a kollektív közérzetünkről írjak. Akkor először is behatárolnám azt a közösséget, amelyiknek a közérzetéről tudok valamit mondani. Legyen ez a romániai magyarság. Javaslom, hogy tekintsünk el a közösségnek a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb megosztottságaitól és koncentráljunk arra, ami többé-kevésbé mindegyik csoportot jellemzi. Azt hiszem, hogy a választott közösség közérzete leginkább olyan szavakkal írható le, mint: szorongás, várakozás, frusztráció, na jó, egy kis gyűlölködés, mert gerjesztik is, meg jól is esik.
Az okokat csoportonként kell kitölteni, olyanoktól kezdve, hogy fáj Trianon, odáig, hogy a gaz korruptok elrabolják az országot az igazságügyi törvényekkel, mindent be lehet írni, itt most nem sorolnám.
Perspektívák: apai nagyapám, amikor már csak hónapjai voltak hátra és több gyógyíthatatlan nyavalya is kínozta, azt mondta, hogy „nincsen nekem semmi szervi bajom, csak a közérzetem rossz.”

Gergely Tamás rovata

Kapcsolódó oldal:

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 2.

KOLLEKTÍV KOZÉRZET 3.

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 4.