Elég a lehunyt szemhéj leple, az utca, a ház, a tücsök percnyi szinkópája, hogy kibukjon márvány-homlokod mint tünemény az esti tó ráncaiból s már tapintalak, hallom lélegzeted, átjár szemed csillagfénye, visszatér a kikísért halott, s újra hiszem a százszor b...