2024-11-14
Tóth Olivér 4
Tóth Olivér: Magamra tévedek
Hozzászoktam a veréshez,
mint szellemek a házszenteléshez,
termeszeknek szánt levél a föld, az ég a lábsarok,
végtelenné nyílnak, ha egyet mozdulok,
ha nem bántanak nem létezem,
ha nem bánthatok befordulok: magamban eltévedek.
Hozzászoktam a bántáshoz,
...
Tóth Olivér: Egyszer
Egyszer majd öregek leszünk és vének
méreg nélküli kígyók és pletykafészkek
radarjainkra csatlakozik az utcaözvegye
szurkos szájával durrog amerre elmegyen
egyszer markolt kapuk leszünk kitárnak
kilincseinktől nyelvkulcsaink elzárnak
az emlékezés megolaj...
Tóth Olivér: Donor
Használt cipőnyelv beszédem, értsd meg,
sokan kötözték rá, fűzve az emberi léptet,
nem rémít, nem tör s gyámolít kopottság,
édes szárnyaim kopársága nyújtózó faág,
érett szemeket metszett tüze eső ugarán,
pajtákban felsírt megváltás szült és járok,
tülke...
Tóth Olivér: Panorámás
Fűzőim folyamok, iramodnak cipőmbe,
hordalak végtelenül, sosem születsz meg,
halmokká emelt testben korhadó jóság
tegnap sem volt, ma sincs ki ellen szembeszálljak érted,
sosem voltam lentebb a földben,
nem voltak hozzám közelebb az egek,
lanyha tavasz, ...