Nincs hideg, mégis fázom. Borzong a lelkem. Ülök veled szemben, Te varázslatos, gyönyörű tölgyesi Táj. Még a Nap idetűz. Elmerengek. Mennyi szín, és mégis összhang, harmónia. Előtted ajkaimnak önként el kell némulnia. Balról egymást ölelő dombok s magányos f...