a teknősök is magukra vettek
régen egy melltartó darabot,
ahogy a fűrész foga remegve
a fa-nyakába harapott,

a kis csónak…csak a tenger szája,
megcsókolja lábadat,
pattanásig feszül éjjel az ég….
rajta egyetlen Holdgombja marad,

a látóhatár párkányára
kikönyököl a láthatatlan arcú végtelen,
a csönd stégjéről felszáll,
mint a hívó rím: a sirály fényesen.

***

Szentjánosi Csaba alkotásai a Lenolaj.hu oldalán