Damjanich János
(1804–1849)
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Dessewffy Arisztid
(1802–1849)
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Kiss Ernő
(1799–1849)
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Knezić Károly
(1808–1849)
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Láhner György
(1795–1849)
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

Lázár Vilmos
(1815–1849)
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Leiningen-Westerburg Károly
(1819–1849)
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Nagysándor József
(1803–1849)
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Poeltenberg Ernő
(1808–1849)
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Schweidel József
(1796–1849)
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

Török Ignác
(1795–1849)
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”

Vécsey Károly
(1803-1849)
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

*

Batthyány Lajos
(1807 – Pest, 1849. október 6.)
„Éljen a haza! Rajta, vadászok”