Edgar Allan Poe
(1809. január 19. – 1849. október 7.)

Sokan a detektívregény, a krimi megteremtőjeként tartják számon.

Edgar Poe néven született. Szülei halála után nevelője, Allan nevét vette fel. Írói pályája szerényen kezdődött: a Tamerlane and Other Poems című kötete név nélkül, „egy bostoni” aláírással jelent meg. Ezután a próza felé fordult. Az elkövetkező néhány évben irodalmi újságok és folyóiratok munkatársa volt, és egyéni stílusú kritikáiról vált ismertté. 1845 januárjában jelent meg A holló című verse, ami azonnali sikert aratott.

Ő volt az első közismert amerikai, aki kizárólag az írásból akart megélni, emellett helyzetét a nemzetközi szerzői jogi törvény hiánya is megnehezítette. A kiadók gyakran angol művek illegális másolatait terjesztették ahelyett, hogy amerikai íróknak új művekért fizettek volna. A kedvezőtlen körülmények miatt Poe élete végéig abban a megalázó helyzetben volt, hogy másoktól kellett pénzt és segítséget kérnie tervei megvalósításához.

Poe legismertebb művei a közízlésnek akkoriban leginkább megfelelő gótikus irodalom műfajába tartoznak. Leggyakrabban visszatérő témái a halál, annak fizikai jellemzői, a bomlás következményei, az élve temetés, a halottak életre keltése és a gyász. Legtöbb művét a sötét romantika műfajába sorolják. A horrortörténeteken kívül szatírákat, humoros történeteket és áltudósításokat is írt. A komikus hatás érdekében gyakori eszköze volt az irónia és a különállóság hangsúlyozása. Ez azt a célt is szolgálta, hogy felszabadítsa olvasóit a kulturális összhang alól. A sci-fi területén is alkotott; ebbe a műfajba tartozó történeteiben olyan – akkor újnak számító – találmányok szerepelnek, mint a hőlégballon.

A detektívtörténeteiben szereplő C. Auguste Dupin a világirodalom szinte minden későbbi detektívjének alapjául szolgált. Sir Arthur Conan Doyle azt mondta, hogy „Poe összes detektívtörténete egy gyökeret alkot, melyből egy új irodalom született… Hol voltak a detektívtörténetek, míg Poe nem lehelt beléjük életet?”

A Mystery Writers of America nevű szervezet évente odaítélt díját Edgar Allan Poe-díjnak nevezték el. Poe művei hatással voltak a sci-fire is: Jules Verne A jégszfinx címmel folytatást írt az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszéléséhez. H. G. Wells ezt mondta a regényről: „a Pym tökéletesen illusztrálja, hogy egy intelligens elme milyennek képzelte el a déli sarkvidéket száz évvel ezelőtt”.

1849. október 3-án Baltimore-ban, az utcán találták meg. Félrebeszélt, és megtalálója szerint „rendkívül kimerült volt… azonnali segítségre volt szüksége”. A Washington College Hospitalba vitték, ahol 1849. október 7-én, vasárnap, hajnali 5 órakor meghalt. Azalatt a négy nap alatt egyszer sem volt olyan állapotban, hogy részletesen el tudja mondani, mi történt vele és hogy miért viselte valaki más ruháját. A halála előtti éjszakán állítólag többször kiáltotta egy bizonyos „Reynolds” nevét, bár nem tudták kideríteni, hogy kire gondolt. Egyes források szerint Poe utolsó szavai ezek voltak: „Uram, mentsd meg a lelkemet”. Az idők folyamán Poe orvosi kartonja és halotti bizonyítványa is eltűnt. Az újságok akkoriban Poe halálát „túlzott agyi vérbőség”, illetve „agyi gyulladás” következményeként írták le – ezeket az eufemizmusokat akkor használták, ha az elhunyt önpusztító életmódot élt. Poe halálának valódi oka azonban ma sem ismert. Az egyik, 1872-ből származó feltevés szerint halálát az okozta, hogy erőszakkal leitatták és több választási körzetben is szavazásra kényszerítették. Más elméletek szerint halála delirium tremens, szívbetegség, epilepszia, szifilisz, agyhártyagyulladás, kolera vagy veszettség következménye volt.

(forrás: wikipedia)

EDGAR ALLAN POE: NYUGTALANSÁG VÖLGYE

Volt egyszer egy zsenge-zöld,
Senki-lakta, szende völgy;
Hadra kelt, ki ott lakott,
S csak a nyájas csillagok –
Tornyuk azúr ablakán át –
Őrizték a völgy virágát,
Melyen nappal mindenütt
Lusta lángu nap feküdt.

Érzi most, ki arra jár:
Nyugtalanul fáj e táj.
Minden íze úgy zihál,
Csak a bús lég ül ma békén
Csöndje mágikus vidékén.
Szél se libben, de az ág
Borzong, mint a Hebridák
Hűvös habja, ködvilág!

Szél se libben, s mord sereggel
Bolyg az ég, nagy fellegekkel,
Dalmahodva este-reggel,
Árnyalva a miriád
Szemmel kéklő ibolyát –
S mely névtelen síron zokog,
A hajlongó liliomot!
Hajlong – s harmatot hullat a
Liliom örök illata.
Zokog – s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.

(Kardos László fordítása)

Budai Éva
rovatvezető

A Lenolaj.hu oldalán E. A. Poe novellái:

EDGAR ALLAN POE: A MORGUE UTCAI KETTŐS GYILKOSSÁG