Az első szabadúszók a 18. század – többségükben francia – szerzői, akik között sok volt az olyan pappá szentelt abbé, aki nem gyakorolta hivatását, hanem írt erről-arról, ami csak eszébe jutott. Francia földön ennek az írófajtának philosophe volt a neve, ami nagyjából megfelel az esszéíróval kombinál, szalonokban csevegő gondolkodónak. Említsük meg közülük a felvilágosodás és a nagy francia forradalom korának néhány alakját. Mably és Morelly abbé ateizmusáról és az utópista társadalmi elképzeléseiről volt híres, Raynal abbé írta az első gyarmattörténetet, Sieyès abbé pedig, aki tagja volt a Konventnek, több alkotmányt is fogalmazott az egymást követő rendszereknek. A Terreur alatt el kellett bujdosnia, nehogy lesújtson fejére a “nemzeti borotvának” becézett guillotine. Ezt azért tartottuk érdekesnek megemlíteni, mert Sieyès nevéhez fűződik egy igen velős és fanyar mondás. Amikor a Direktórium idején előbújt száműzetéséből, ismerősei pedig az iránt érdeklődtek: “Mit csinált a Terraur alatt?” Sieyès kifordított tenyérrel és némi öngúnnyal válaszolta: J’ai vécu. Magyarul: “Éltem“. Valószínűleg ez a legrövidebb francia szállóige.