Edgar Allan Poe
(1809. január 19. – 1849. október 7.)

Sokan a detektívregény, a krimi megteremtőjeként tartják számon.

Edgar Poe néven született. Szülei halála után nevelője, Allan nevét vette fel. Írói pályája szerényen kezdődött: a Tamerlane and Other Poems című kötete név nélkül, „egy bostoni” aláírással jelent meg. Ezután a próza felé fordult. Az elkövetkező néhány évben irodalmi újságok és folyóiratok munkatársa volt, és egyéni stílusú kritikáiról vált ismertté. 1845 januárjában jelent meg A holló című verse, ami azonnali sikert aratott.

Ő volt az első közismert amerikai, aki kizárólag az írásból akart megélni, emellett helyzetét a nemzetközi szerzői jogi törvény hiánya is megnehezítette. A kiadók gyakran angol művek illegális másolatait terjesztették ahelyett, hogy amerikai íróknak új művekért fizettek volna. A kedvezőtlen körülmények miatt Poe élete végéig abban a megalázó helyzetben volt, hogy másoktól kellett pénzt és segítséget kérnie tervei megvalósításához.

Poe legismertebb művei a közízlésnek akkoriban leginkább megfelelő gótikus irodalom műfajába tartoznak. Leggyakrabban visszatérő témái a halál, annak fizikai jellemzői, a bomlás következményei, az élve temetés, a halottak életre keltése és a gyász. Legtöbb művét a sötét romantika műfajába sorolják. A horrortörténeteken kívül szatírákat, humoros történeteket és áltudósításokat is írt. A komikus hatás érdekében gyakori eszköze volt az irónia és a különállóság hangsúlyozása. Ez azt a célt is szolgálta, hogy felszabadítsa olvasóit a kulturális összhang alól. A sci-fi területén is alkotott; ebbe a műfajba tartozó történeteiben olyan – akkor újnak számító – találmányok szerepelnek, mint a hőlégballon.

A detektívtörténeteiben szereplő C. Auguste Dupin a világirodalom szinte minden későbbi detektívjének alapjául szolgált. Sir Arthur Conan Doyle azt mondta, hogy „Poe összes detektívtörténete egy gyökeret alkot, melyből egy új irodalom született… Hol voltak a detektívtörténetek, míg Poe nem lehelt beléjük életet?”

A Mystery Writers of America nevű szervezet évente odaítélt díját Edgar Allan Poe-díjnak nevezték el. Poe művei hatással voltak a sci-fire is: Jules Verne A jégszfinx címmel folytatást írt az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszéléséhez. H. G. Wells ezt mondta a regényről: „a Pym tökéletesen illusztrálja, hogy egy intelligens elme milyennek képzelte el a déli sarkvidéket száz évvel ezelőtt”.

1849. október 3-án Baltimore-ban, az utcán találták meg. Félrebeszélt, és megtalálója szerint „rendkívül kimerült volt… azonnali segítségre volt szüksége”. A Washington College Hospitalba vitték, ahol 1849. október 7-én, vasárnap, hajnali 5 órakor meghalt. Azalatt a négy nap alatt egyszer sem volt olyan állapotban, hogy részletesen el tudja mondani, mi történt vele és hogy miért viselte valaki más ruháját. A halála előtti éjszakán állítólag többször kiáltotta egy bizonyos „Reynolds” nevét, bár nem tudták kideríteni, hogy kire gondolt. Egyes források szerint Poe utolsó szavai ezek voltak: „Uram, mentsd meg a lelkemet”. Az idők folyamán Poe orvosi kartonja és halotti bizonyítványa is eltűnt. Az újságok akkoriban Poe halálát „túlzott agyi vérbőség”, illetve „agyi gyulladás” következményeként írták le – ezeket az eufemizmusokat akkor használták, ha az elhunyt önpusztító életmódot élt. Poe halálának valódi oka azonban ma sem ismert. Az egyik, 1872-ből származó feltevés szerint halálát az okozta, hogy erőszakkal leitatták és több választási körzetben is szavazásra kényszerítették. Más elméletek szerint halála delirium tremens, szívbetegség, epilepszia, szifilisz, agyhártyagyulladás, kolera vagy veszettség következménye volt.

(forrás: wikipedia)

EDGAR ALLAN POE: NYUGTALANSÁG VÖLGYE

Volt egyszer egy zsenge-zöld,
Senki-lakta, szende völgy;
Hadra kelt, ki ott lakott,
S csak a nyájas csillagok –
Tornyuk azúr ablakán át –
Őrizték a völgy virágát,
Melyen nappal mindenütt
Lusta lángu nap feküdt.

Érzi most, ki arra jár:
Nyugtalanul fáj e táj.
Minden íze úgy zihál,
Csak a bús lég ül ma békén
Csöndje mágikus vidékén.
Szél se libben, de az ág
Borzong, mint a Hebridák
Hűvös habja, ködvilág!

Szél se libben, s mord sereggel
Bolyg az ég, nagy fellegekkel,
Dalmahodva este-reggel,
Árnyalva a miriád
Szemmel kéklő ibolyát –
S mely névtelen síron zokog,
A hajlongó liliomot!
Hajlong – s harmatot hullat a
Liliom örök illata.
Zokog – s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.

(Kardos László fordítása)

Budai Éva
rovatvezető

A Lenolaj.hu oldalán E. A. Poe novellái:

EDGAR ALLAN POE: A MORGUE UTCAI KETTŐS GYILKOSSÁG

Az Óriás-hegység lábánál fekvő faluban született, ahol apja orvos volt A család később egy közeli kisvárosba, Úpicébe költözött. Először itt járt gimnáziumba, innen egy Ausztria-ellenes szervezetben való részvétele miatt távoznia kellett, a középiskolát Brnoban fejezte be. Tanulmányait a prágai Károly Egyetemen filozófia szakon folytatta. Utána Berlinben és Párizsban is tanult. Doktori disszertációjának témája a pragmatista filozófia és esztétika volt.

A második világháború elején megtagadta, hogy elhagyja az országát annak ellenére, hogy a Gestapo közellenségnek számította őt. Hamarosan, 1938.december 25-én meghalt kétoldali tüdőgyulladásban. Testvére, Josef Čapek, festő és író, Bergen-Belsen koncentrációs táborban halt meg.

Čapek magas intelligenciával és humorral írt különböző témákról. A könyveit leginkább az érdekességük és a pontos, élethű környezet-leírásuk miatt ismerik. Részben sci-fi íróként is azonosítják, aki jóval a science fiction önálló műfajjá válása előtt írt ilyen témájú könyveket. Őt tartják a klasszikus, nem mai tudományos-fantasztikus irodalom egyik megalapítójának, mely műfajban a jövőbe tekintés, például űrutazás, a társadalmi fejlődés a fő téma. Munkái közül sok vitatja meg olyan forradalmi találmányoknak és eljárásoknak az erkölcsi és más szempontjait, amikre már számítottak a 20. század első felében. Ezek közé tartoznak a tömegtermelés, az atomfegyverek és az intelligens lények, például robotok. Eközben olyan társadalmi katasztrófáktól való félelmet fejezett ki, mint a diktatúra, az erőszak, és a vállalatok korlátlan ereje.

A többi könyve és játéka detektívtörténet (de azon túlmutató, mély filozofikus tartalmú irodalmi mű), regény, tündérmese és színházi játék. Néhány munkája megpróbál választ adni az ismeretelmélet ama kérdésére, hogy mi a tudás. Később az 1930-as években a brutális náci és fasiszta diktatúrák fenyegetésére koncentrált.

Néhány érdekesség róla:
• A Futurama tudományos-fantasztikus rajzfilm sorozatban van egy bolygó, a Chapek 9, amely teljes egészében robotok által lakott, ez egy utalás a robot kifejezés kitalálójára.
• A Rekviem Matuzsálemért című Star Trek epizódban az android, Rayna Kapec az ő tiszteletére lett így elnevezve.
• Legalább két számítógépes programnyelvet is elneveztek róla:
• KAREL programnyelv FANUC robotoknak.
• Karel, egy tanítási eszköz, amitől azt kívánták, hogy kezdőknek mutasson be programozást; a diákok utasítanak egy robotot (szintén Karel).
• A Red Faction nevű számítógépes játékan van egy Dr. Capek nevű karakter, aki nanotechnológiával kapcsolatos kísérleteket végez.
• Heinlein DOUBLE STAR-jában van egy Dr Capek.

Néhány gondolat tőle:
• Egy valóságot át tud élni az ember, de kettőt egyszerre csak álmodni tud, és annak, aki egyszerre két világban bolyong, nincsen talaj a talpa alatt, az csak zuhan az űrben, és nincs mihez mérnie zuhanását, mert ha az ember zuhan, a csillagok is vele zuhannak.
• A vers – az a belső valóság. A vers szabad, szürreális képzetek egymásutánja, amelyet a valóság a költő tudata alatt életre hív. Látási és hallási asszociációk sora. És az olvasónak alá kell vetnie magát ezeknek az asszociációknak (…) akkor érti meg őket.
• Nagy szerelem az, ha két ember egy életen át megérti egymást, megfér egymással, odaadó és hűséges.
• Ha a becsületért, igazságért, szabadságért nem fizetnek élettel, nem lenne olyan roppant, olyan felbecsülhetetlen értékünk.

Édesapja metodista lelkész, képzőművészeti iskolai tanár, illusztrátor, szobrász és festő volt, 6 éves koráig szüleivel Indiában élt. Tanulmányait Angliában folytatta, majd Indiában lett újságíró. Bejárta szinte az egész világot. Amerikában 4 évet élt, Európában politikai szerepet is vállalt: lelkes híve volt az angol gyarmatbirodalomnak. Híres regénye továbbá a Kim is, melynek cselekménye Indiában játszódik, és meg is filmesítették. Mesegyűjteménye Az elefántkölyök címen jelent meg. Ha… című versét több magyar költő lefordította (Kosztolányi Dezső, Devecseri Gábor, Szabó Lőrinc).

A novella művészetének egyik legnagyobb újítójaként tartják számon, gyermekeknek szóló művei a gyermekirodalom örökzöld klasszikusai; legjobb írásai kifinomult, sokoldalú és ragyogó elbeszélő tehetségét mutatják.A 19. század végén és a 20. század elején Kipling az egyik legnépszerűbb angol próza- és versíró volt. Henry James is csodálattal nyilatkozott zsenialitásáról. 1907-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, az angol nyelven alkotó írók közül elsőként, és máig a legfiatalabbként. Többször felajánlották neki a lovagi címet, amit azonban ő mindig visszautasított.

Később George Orwell a „brit imperializmus prófétájaként” emlegette Kiplinget. Sokan előítéletesként és militaristaként értelmezték munkáit, Douglas Kerr mai kritikus szerint Kipling még ma is indulatos vitákat kavar, és máig tisztázatlan, hová helyezzük el az irodalom- és kultúrtörténetben. Azonban mindenképp figyelemre méltó nemcsak kivételes elbeszélő tehetségének köszönhetően, hanem amiatt is, hogy műveiből hű képet kaphatunk arról, milyen lehetett a Brit Birodalomban élni.

Néhány érdekesség az életrajzból:
• Kipling egy egész verset szentelt szülővárosának, melyet a városok anyjának nevezett.
• Könyvei külső papírborítóján, illetve belső címlapján gyakran feltűnt a szvasztika (ez a horogkereszt), amit a jó szerencse jelképeként használt egészen addig, amíg a nemzetiszocialisták át nem vették azt.
• Egy decembertől áprilisig a hó fogságában álló házban kapott ihletet A dzsungel könyvéhez, amelyben az indiai erdőségben élő, farkasok nevelte fiú a főszereplő.
• Négy év leforgása alatt A dzsungel könyvén kívül egy sor novellát írt, egy regényt, valamint versek tömkelegét.
• Különösen élvezte A dzsungel könyve történeteinek írását, főleg a könyv kapcsán neki író gyerekekkel való levelezést.
• Termékeny íróként – mivel egyik műve sem könnyen kategorizálható – írta a Stalky és társa című gyerektörténet-gyűjteményt, amelynek ifjú főszereplői mindentudó cinizmussal tekintenek a patriotizmusra és a tekintélyre. Családja beszámolói szerint Kipling nagy élvezettel olvasott föl nekik a Stalky és társából, sőt időközönként nevetőgörcsöt kapott a saját maga által írt tréfákon szórakozva.
• Két tudományos-fantasztikus novellát írt, mindkettő a 21. században játszódik, a Kipling által elképzelt Aerial Board of Control világában, és a legkomolyabb modern sci-fi történetek közé illenek.
• A 20. század első évtizedében fürdött a népszerűségben. 1907-ben első angol nyelvű szerzőként tüntették ki az irodalmi Nobel-díjjal “megfigyeléseinek pontosságáért, fantáziájának eredetiségéért, gondolatainak férfiasságáért és kiemelkedő elbeszélő tehetségéért, melyek e világhírű szerző műveit jellemzik.
• A “Ha…” című költemény egy 1995-ös BBC közvélemény-kutatás szerint a britek kedvenc verse. Ez a fegyelmezettségre és sztoicizmusra buzdító költemény Kipling leghíresebb verse.
• 70 esztendős korában tévedésből korábban jelentették meg a halálhírét, amire Kipling így reagált: „Épp most olvastam, hogy halott vagyok. Ne felejtsenek el törölni az előfizetők listájáról.”

RUDYARD KIPLING: HA

Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;

ha álmodol – s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol – s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyutt tagokkal is;

ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidolt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: “Tovább!”;

ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is – és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és – ami még több – ember léssz, fiam!

(Devecseri Gábor fordítása)

Rudyard Kipling művei az interneten:

Rudyard Kipling: A DZSUNGEL KÖNYVE (Fordította: Benedek Marcell)

RUDYARD KIPLING:  KIM  (Fordította: Bartos Zoltán)

Rudyard Kipling: Indiai történetek

Rudyard Kipling Naulahka (Fordította Déry Tibor)

Rudyard Kipling: Gyermekmesék (Fordította: Mikes Lajos)

Rudyard Kipling A maharadzsa kincse (Fordította: Déry Tibor)

– Ne szimulálj itt nekem! Engem aztán nem versz át! Be fogsz menni az iskolába! – sziszegte fia, a 13 éves, esdeklő tekintetű Tom felé.
– De Anya…
– Nem hallottad?? Nincs kifogás!
– Mit veszekedtek már kora reggel? – Mr. Brown kávésbögrével a kezében elnyomott egy ásítást.
– Most mondd meg Sam, hát betegnek látszik ez a gyerek? – fordult dühösen férje felé Mrs. Brown.

Mr. Brown, a fia vékony csuklóján lifegő életpántra nézett, amely kellemes hamvaszöldben játszott.

– Nem, sőt…
– Azt mondja, hogy elromlott a karperece, meg hogy fáj a gyomra.
– Tom, mi a baj? – fia megfeszült testéből, az idegesen rebbenő, fekete szempillák, az ökölbe szorított, elfehéredett kezek látványából Sam Brown azt a következtetést vonta le, hogy a változatosság kedvéért most komoly dologról lehet szó.
– Nem akarok tyúk lenni!
– Tessék?
– Hallottad, nem akar tyúk lenni!
– Miért kellene tyúknak lenned? – vonta fel a szemöldökét Mr. Brown.
– Na, te aztán képben vagy, mondhatom! A háziállatokat veszik biológiából. – füstölgött az asszony.
– És? – értetlenkedett Mr. Brown.
– Ha ott lettél volna a múlt heti szülői értekezleten, tudnád, hogy miről van szó. Pedig meséltem neked, hogy milyen érzés volt fűnek lenni, ahogy szétborzolt a szellő… – Mrs. Brown belepirult a kellemesen erotikus emlékbe.
– Micsoda marhaságról beszélsz? Fű, tyúk? Elment az eszetek?
– Szóval oda sem figyeltél! – sértődött meg a felesége.
– Gordon bácsi megőrült, az agyamra akar kapcsolni egy készüléket, hogy tyúknak érezzem magam! – szakadt ki Tomból a tettetett rémület.
– Nemcsak neked, az egész osztálynak. Egyáltalán nem fájdalmas, sőt nagyon is kellemes!
– Nem akarok egy büdös tyúk lenni! Nem akarok tojást tojni! – préselt ki szemeiből két satnya könnycseppet a fiú.
– Most már elég! Benne van a tananyagban! Tyúk leszel, meg a többi háziállat is, szép sorban!
– Legális ez az egész? – hüledezett Mr. Brown.
– Hogy kérdezhetsz ilyet?! Egy iskolában?! Mi történne, ha már az oktatókban sem bízhatnánk meg?! – emelte fel hangját újra a nő. – Ráadásul hasznos is ez az egész. Alaposabb ismeretanyagot sajátíthatnak el a gyerekek, növeli az empátiát… – kezdte sorolni a felesége. – …és teljesen veszélytelen… – tette hozzá -, mindenkit meggyőzött a tanár úr… – és újra elpirult.

Hát, ha veszélytelen, és tananyag, bár én még ilyenről nem hallottam, és őszintén szólva, elég bizarr, de végül is miért ne fejlődhetne pont az oktatás? Fiam, be fogsz menni az iskolába, ahogy anyád mondta!

*

Tom osztálytársainak fele szétszóródott a suliudvaron. A csapzott hajú gyerekek, semmibe meredő, üveges szemekkel fel-felkotkodácsoltak, vagy kapirgáló mozdulatokat tettetek, az iskola többi diákjának éktelen hahotázása közben.

– Igazgató úr, higgye el, az összes teszteredmény jó volt… két apró kis vezeték a hibás… én… én mindent csak az iskola hírnevéért tettem…
– Maga eszement! Mit mondok a szülőknek? Az állásomba fog kerülni a házi-kísérletezgetése!
– Esküszöm, a patkányokkal minden rendben volt! A szülők még csak sokkot sem kaptak a bemutató után…és… és… a többiekkel is minden rendben…
– Minden rendben?! Nem látja, hogy nem létező tojásokon kotlanak! Nézzen csak oda, az épület bal sarkánál van az osztálya másik fele, ott ni, egy csoportban!
– Az átkozott Tom Brown kivételével.
– Csak azért maga, maga elmebeteg, mert annak a gyereknek sikerült meglógnia a tanteremből, és bemenekülnie az irodámba!
– Igazgató úr, adjon egy órácskát, megoldom, addig bütykölök kicsit a készüléken.
– És én?! Én mit csináljak addig ezekkel?
– Drága igazgató úr: semmit. Veszélytelenek, a vadállatokat a következő órán vettük volna. Szerintem hadd kapirgáljanak, amíg kicserélem az elfüstölt vezetékeket.

*

Tom Brown – szülői engedéllyel – 2 hétig az iskola közelébe sem ment. Élvezte a szabadidőt, anyja és apja kényeztetését, nem kevésbé a lelkiismeret furdalásukat. Annak meg különösen örült, hogy tanárát elcsapták az iskolából, és remélte minél később kap másikat. A biológia ugyanis nem tartozott az erősségei közé, bukásra is állt belőle. Fizikából viszont profi volt, így nem esett nehezére az ominózus óra előtt, amikor senki sem látta, kicserélni azt a két vezetéket. Semmi kedve nem volt ugyanis dolgozatot írni az óra utolsó 10 percében.

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, sőt még annál is sokkal-sokkal messzebb. Egy távoli galaxisban, a negyedik megváltó megszületése utáni nyolcadik évszázadban, volt egyszer egy robotlány. Az M82 Csillagrendszer határzónájában működött, ott, ahol a fehér törpecsillagok között már csak a fekete anyag fényév ezrekre kiterjedt felhői terpeszkedtek. Egy Enterprájz nevű csillaghajón teljesítette katonai szolgálatát, ugyanis a robotlányok abban a világban hadkötelesek voltak.

Alkotója azonban kegyetlen tréfát űzött vele: katonai csipje helyett szeretet-csipet ültetett a fejébe. Amikor az Enterprájz nevű csillaghajó, élén Pikár kapitánnyal, összeütközésbe keveredett a klingonok vérrel és acéllal harcra nevelt népével, a robotlány nem tudta teljesíteni hadi feladatát, mert úton-útfélen beleszeretett mindenkibe a gyilkolászás helyett. El is fogták őt a klingonok, és szokásaik szerint akarták feláldozni vérivó istenüknek: puszta kézzel tépték volna ki a lány szívét.

Elérkezett a véres szertartás ideje, összekötözve feküdt a robotlány az oltáron, és mindenkit egyre csak szeretett. Megjelent a klingonok főpapja is, és kifejezetten erre a célra nevelt óriási karmaival belenyúlt a lány mellkasába. De ott nem talált mást, csupán drótokat, és áramköröket. A főpap óvatlanságának áldozata lett, nem tudta ugyanis, hogy a lány robot, és szertartásaiknak megfelelően vizes kézzel nyúlt az áramkörök közé. Villámok cikáztak, égett hús bűzét fújta a hajnali szellő a hívek arcába. A klingonok főpapja eljárta vitustáncát, amit az áramütés okozott, majd holtan esett össze. A hívek között zavart pánik tört ki, valaki eloldozta a lány köteleit, mert azt hitte, istenük szállt le hozzájuk, és ő végzett a hataloméhes, szemforgató főpappal.

A lány elmenekült. Szaladt, szaladt, meg sem állt egy közeli féregjáratig, aminek másik végén az elmaradott XXI. század Magyarországja kuksolt. Átutazott téren és időn, hogy tovább szerethessen.

Sérülten, mellkasából kilógó drótokkal járta az utcákat. Az emberek megbámulták, összenézve kuncogtak, vagy éppen fintorogva siettek át az úttest túloldalára. Valahol a belvárosban betért egy éjjel-nappali közértbe, ahol találkozott egy ember hímmel. Elég volt egy röpke pillantás, azonnal egymásba szerettek.

Sok időt töltöttek együtt, és a fiú egyre kevésbé bírta elviselni, kedvese sérüléseinek látványát; ember aggyal azt gondolta, bizonyára fájdalmai vannak. Elvitte hát egy androidokkal foglalkozó professzorhoz, hogy az „meggyógyítsa” szerelmét. A szerelmes fiú ekkor követte el élete nagy hibáját, de ezt csak később értette meg. Akkor viszont már késő volt.

A professzor minden tőle telhetőt megtett a lány érdekében. Sokat nézett sci-fi sorozatokat, így jól értette a lány technikai problémáit, és könnyedén meg is tudta oldani őket. Sorsa, szerelmük sorsa végleg megpecsételődött. Ugyanis a professzor figyelmes volt, mindent átnézett a roboton, megtalálta a tévesen behelyezett érzelem-csipet, és kijavította: visszarakta a katonai gyilkos csipet…

A fiú boldogan rohant vissza a professzorhoz, amikor az telefonált neki, hogy megjavította robot-szerelmét. Amikor bekapcsolta őt, már csak egyetlen pillanatig nézhettek egymás szemébe, mert a lány teljesítette feladatát. Megölte a fiút.

Ezután távozott az elmaradott XXI. századból, visszatért a féregjáraton a saját világába, és rengeteg klingont ölt meg a nagy-nagy háborúban. Többé már nem is emlékezett első áldozatára, a szerelmes fiúra.