Én mindig úgy mozogtam,
ahogy az óra körbejár,
feszült zsinóron pontosan
lendült a kéz, s ment a láb,
mint a szolga: néma rab,
gyűrt szájízemben szürke hab,
hazám, hazám Te keserű,
néped felett keselyű.

Én mindig csak úgy voltam,
mint fű a réten: lekaszált,
vittek belőlem, lopkodtak,
annyit érsz, mit másnak szánsz;
mint izom rándulj, görnyedj,
s emelj az égig, ha könnyebb!
hazám, hazám Te szenvedő,
bölcső légy, ne temető!

Sapa Brown 1978. szeptember 20-án született Szombathelyen. Egyik kedvenc költője, Petőfi Sándor összes művét már 11 évesen elolvasta, úgy érzi az a fajta plusz és szépség, amit a költemények által kapott érintette meg, és alapja annak, hogy később verselni kezdett.
1989-ben Kovács Ákos, akit a mai napig legnagyobb példaképének tart, és a Bonanza Banzai volt rá nagy hatással, nemcsak zeneileg, de szövegileg is. 16 évesen egy viszonzatlan szerelem hatására kezdett verseket írni, majd később dalszövegeket is. A haikuval két éve ismerkedett meg, bár nehezen barátkozott meg ezzel a fajta versformával, mára részéve lett.

Sapa Brown jelenleg egy autókábelgyártó cégnél dolgozik.

***

Kapcsolódó oldalak:

Sapa Brown alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

a MIR – Magyar Irodalmi Rovat oldala