Pulitzer 1904 májusában, újságíró-iskola felállítását támogató írásában (The North American Review című lapban), a következőképpen fogalmazta meg hitvallását: “Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel, vagy bukik el. Az ügyes, érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtó, amely képzett intelligenciával tudja, mi a helyes és bátor azt megcselekedni is, képes megőrizni azt a közerényt, amely nélkül a nép kormányzata hamisság és utánzás. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek kezében lesz.”

Sikerei csúcsára vakon, megromlott egészséggel érkezett. Az általa alapított Pulitzer-díj nem tévesztendő össze a fia – Ralph Pulitzer – által létrehozott, a repüléstörténelem korai szakaszához szorosan köthető repülőversenyeken elnyerhető Pulitzer-díjjal, illetve a Fábry Pál New Orleansban élő magyar üzletember által 1988-ban alapított Joseph Pulitzer-emlékdíjjal, amelyet magyarországi újságíróknak adnak.

Pulitzer József egy makói magyar zsidó terménykereskedő, Pulitzer Fülöp és a pesti születésű Berger Elize fia volt. Öccsét, Albertet – aki Józsefet Amerikába is követte – papnak nevelték, de nem jutott el a felszentelésig. A család nyolc gyermekéből csak négyen élték túl a gyermekkort. A középiskolát József már Pesten végezte, ahová apja költözött. A család az apa korai halála (1858) után elszegényedett.

Pulitzer József domborműve Makón

József katonai pályára szeretett volna kerülni, de gyenge egészsége és látása miatt visszautasították. Az osztrák hadsereggel, a francia idegenlégióval, illetve az indiai brit hadsereggel is hiába próbálkozott. Végül Hamburgban az amerikai hadsereg felvette. 1864 nyarán, 17 évesen, anyja akarata ellenére kivándorolt, és az északiak oldalán részt vett az amerikai polgárháborúban (hasonlóan az 1848-49-es magyar forradalom utáni magyar kivándorló generáció sok tagjához). New Yorkban, a főleg németekből, de számos magyarból álló 1. számú önkéntes Lincoln-lovasezredbe sorozták be. Az ezreddel Pulitzer négy kisebb ütközetben vett részt, az ezredet 1865 június 24-én leszerelték a virginiai Alexandriában, utolsó zsoldját 1865 július 7-én kapta meg. New York-ban nem talált munkát.

A Missouri állambeli St. Louisban telepedett le, ahol 1868-ban a német nyelvű Westliche Post című napilapnál állt munkába (miután állítólag előbb csikós, hajófűtő és az 1866-os kolerajárvány idején temetőgondnok is volt). Az újságírói karrierrel szinte egyszerre indult politikai karrierje.

Pulitzer ambícióit nem elégítette ki sokirányú érdeklődése, 1872-ben újabb ismeretlen terepre lépett és üzletember lett. Megvette a Westliche Postot háromezer dollárért. Ezt követte a St. Louis Dispatch megvásárlása 2700 dollárért 1878-ban. Pulitzer összeolvasztotta a két lapot és a St. Louis Post-Dispatch máig St. Louis napilapja.

A Sárga Kölyök, a sárga újságírás névadója, ennél az újságnál fejlesztette ki Pulitzer azt a szerepet, amely hozzájárult későbbi sikereihez: a kisemberek bajnoka lett, és nem idegenkedett a keményen populista megközelítésektől sem.

1883-ra, amikor még mindig csak 36 éves Pulitzer már gazdag ember, aki a kezdetekhez képest már több nagyságrenddel nagyobb üzleti akciókra képes. Ebben az évben vásárolta meg 346 000 dollárért Jay Gouldtól a New York World című újságot, amely addig évi 40 000 dollár veszteséget produkált, Pulitzer keze alatt azonban az amerikai sajtó történetének egyik legjelentősebb lapjává vált. “Egyszemélyes forradalmat” hajtott végre, ahogy az újság szerkesztője, James Wyman Barrett fogalmazott később. A World példányszáma egy évtized alatt 15 000-ről 600 000-re szökött fel és az ország legnagyobb újságja lett.

Nellie Bly 1890-ben

A lap Pulitzer irányítása alatt az emberekre, botrányokra és szenzációkra összpontosító újságírás felé fordult. 1887-ben Pulitzer szerződtette a híres tényfeltáró újságírónőt, Nellie Bly-t, aki óriási sikerű cikksorozatot írt a Worldnek, miután elmeháborodottnak színlelve magát bejutott a Blackwell-szigeti (ma Roosevelt-sziget) női elmegyógyintézetbe, és tanúja lett az ott alkalmazott erőszaknak.

A World másik nagy újítása a tömegnyomtatású színes képregény volt. A világelsőt, Richard F. Otcault Sárga kölyök című sorozatát 1895-ben közölte az újság. (A sárga kölyökről kapta nevét a sárga újságírás.) A World indította többéves sajtókampánynak óriási szerepe volt abban, hogy 1885-re adakozásból összegyűlt a New York-i Szabadság-szobor talapzatának építésére a pénz. A kampány ugyanakkor lökést adott az újság népszerűségének is, 50 000 új előfizetőt szerezve a lapnak.

Jefferson Davis unokahúgát, Kate Davist vette feleségül 1877-ben, házasságukból öt gyermek született. Pulitzer egészsége, amely eleve gyenge volt, a rengeteg munka következtében már a World megvásárlása idejére jelentősen megromlott. 1890-ben vissza is kellett vonulnia az újság aktív szerkesztéséből, miután a Charles Anderson Dana, a The Sun tulajdonosa által indított személyes támadások hozzájárultak egészsége további romlásához. Teljesen megvakult, depresszió gyötörte és rendkívül érzékennyé vált az erős hangokra, ezért többször kellett külföldre mennie orvosi kezelésre. Az orvosok nem találtak gyógymódot, és élete következő két évtizedének jó részét hangszigetelt helyiségekben töltötte. Ha szállodába kényszerült, állítólag emberei előre tanulmányozták a környező utcák zajviszonyait, és lefoglalták a lakosztálya feletti, alatti és melletti szobákat is. Bár többnyire jachtján, a Liberty-n lakott (ahol a halál is érte), vagy New York-i lakosztályában, aktív kapcsolatot tartott a lappal és az üzlettel, megőrizve az irányítást. “Arannyal fizetett, de zsarnoki erővel tartott fogva mindenkit” – írta róla Pásztor Árpád 1926-ban.

Jachtján halt meg, amely akkor éppen a dél-karolinai Charleston kikötőjében horgonyzott. New Yorkban, Bronxban temették el, a Woodlawn temetőben, ahol többek közt Herman Melville, Nellie Bly és Miles Davis is nyugszik.

Érdekességek:

• Sakktudása, illetve annak révén szerzett barátok, az anekdoták szerint, többször is jelentős alakítói lettek az életének: az amerikai hadseregben a sakkbarát Ramsay kapitány mentette meg a haditörvényszéktől, miután megütött egy tiszthelyettest, és a Westliche Post szerkesztője, Carl Schurcz is sakkozás közben kedvelte meg, majd adott neki (kezdetben titkári) állást.
• Pulitzer a New York-i French Hotel helyén, a Frankfort Street és a Park Row találkozásánál építtette fel lapjainak fényűző székházát, ahonnan leszerelt katonaként elzavarták (egyes források szerint, mert ott lakott és nem tudott fizetni, más források szerint egyszerűen csak a bejárat előtt ácsorgott munkát keresve.)

(Forrás: wikipedia)