Plutarkhosz – Lenolaj

Caesar mondta-e: “Veni, vidi, vici”?

Jyll — Mon, 31 Jul 2023 22:01:25 +0000

A közhit szerint ő, valójában viszont nem mondta, hanem üzente a tömör, háromszavas győzelmi jelentést Matius nevű hírnöke révén a római Senatusnak. I. e. augusztus 2-án ugyanis a hadvezér a kis-ázsiai Zela mellett porba sújtotta VI. Mithridatész pontusi király utódának, II. Pharnakésznek a hadait. Az üzenet tényét közli Plutarkhosz (görögül), Seneca és Cassius Dio pedig latinul. Suetonius azt is leírja: a három diadalmas szó 47 szeptemberében, a győztes Julius Caesar diadalmenetében is ott virított, egy hordozható táblán.

Egyszóval: nem elröppenő szavak, hanem írott üzenet közölte a zelai győzelem tényét. De még csak nem is eredeti a mondás. Georg Büchmann, a leghíresebb szállóige-gyűjtemény (Geflügelte Worte. 26. kiadás. Berlin 1918) szerzője szerint a “Jöttem, láttam, győztem!” egy alig ismert görög író, Aposztoliosz mondásának tréfás változata. Jóval Caesar kora előtt írta a görög: “Színpad a világ, az élet a fellépés rajta: belépsz, látsz s már távozol is.”

Ha Caesar netán nem ismerte volna Aposztolioszt, Publius Terentius Afert, a vígjátékírót bizonnyal igen. Terentius is néhány nemzedékkel Caesar előtt született (i. e. 190-ben), a hadvezért és államférfi születési dátuma ugyanis i.e. 100. július 13. Phormio című darabjában írja Terentius: “Imus, venimus, videmus.” Magyarul: “Megyük, jövünk, látunk.”

Egy angol sláger olaszosan ejtett szöveg nyomán a “győztem” jelentésű vici egyébként így hangzik: “vicsi”. A helyes latin kiejtés úgy, ahogy írva van, bár az ókorban még így hangzott: víki”, Caesar neve pedig a klasszikus latinban így: Kaiszar.

(Szuhay-Havas Ervin)

Mi volt az ókori világ hét csodája?

Jyll — Thu, 06 Jul 2023 22:01:40 +0000

A hellenizmus óriási szellemi világában, majd a római birodalom idején minden tanult ember elsorolta a világ hét csodáját – szinte mindenki másként -, általában azután öt gigászi épület és építmény, valamint két kolosszus, vagyis óriási szobor rögzült a kollektív tudatban.

Élt az időszámításunk előtti 2. században, valamikor 200 és 100 között egy Antipatrosz nevű szidóniai költő, akinek epigrammája a hét csoda első ismert forrása. Valamiként így hangzik:

Ló és harci szekér robogott falain Babülonnak,
éliszi tájon állt Phídiász műve: Zeusz.
Függőkertek amott s dőlt kolosszusa Éeliosznak,
fáraók gúlái s Mauszlólosz sírja meg itt.
Mindezt enszemeim látták s én egyre, egyre csodáltam,
mígnem elém tárult Artemisz temploma is,
felhőkbe mártva fejét. Kérdeztem én hangosan akkor:
olümpi oromról látja-é mindezt a Nap?

Az ókori világ hét csodája, fent balról indulva: Gízai piramisok, Szemiramisz függőkertje, Artemisz-templom, Zeusz-szobor, halikarnasszoszi mauzóleum, rodoszi kolosszus, pharoszi világítótorony

Gondos elemzés után aztán nyilvánvaló: az Antipatrosz listáján felsorolt egyik csodával gondok vannak; mintha nem egészen ugyanígy találnánk meg a csodák listáját a lexikonban. Igen: az Alexandria előtti Pharosz sziget világítótornyát szokás még említeni, nem Babilon városfalait.

Annál érdekesebb, hogy az Angelika Vahlen magyarul is megjelent kis könyve (Az ókor világcsodái. Gondolat Könyvkiadó 1985) és az osztrák Maria Dawid építészettörténészhez hasonló tárgyú szakkönyve is az antipatroszi listát követi, vagyis csak függelékben tesz említést a fogalommá lett fároszról. Nem kevésbé érdekes, miért nem említi Antipatrosz a híres világítóházat, hiszen azt a knidoszi Szósztratosz i.e. 280 táján már építeni kezdte. Az ok sejthető: a szidóni férfiú korábbi “csodalistákra” támaszkodott, s ezek egy olyan korban keletkeztek, amikor Rhodosz kikötőjében már állt a napisten, Héliosz kolosszusa, a fárosz viszont még nem (a lindoszi Kharész – a hagyomány szerint – 292 és 280 között fogott a napisten kolosszusának megmintázásához).

Újabb meglepetés is érhet bennünket, ha gondosan tanulmányozzuk az ókori, majd a bizánci és a nyugat-európai szerzők csodalistáit. Szinte mindegyikük változtat valamit: Hérodotosz és Diodórosz Szikeliotész (történetírók), Sztrabón, a higgadt földrajztudós, Propertius és Martialis (római költők), Vitruvius, a De architectura című roppant fontos építészeti szakkönyv szerzője, az idősebb Plinius (természettudós), Josephus Flavius, akinek nevét a zsidó háború leírása tette örökéletűvé, Plutarkhosz, a Párhuzamos életrajzok nagy hírű írója, a mindig megbízható Pauszaniasz, aki útikalauzt írt Hellászról. Aztán ott sorakoznak kevésbé ismert szerzők valóságos légiói: Vibius Sequester, Curtius Rufus, Ampelius és Arrianius latin nyelvű művei, továbbá egy szintén császárkori író, Gaius Julius Hyginus, majd a későbbiek, a szent életű Nazianzi Gergely (i. sz. 330-390), akinek az atyja is püspök volt, továbbá bizánci Philón, aki bármikor írhatott a hét csodáról a 4. és a 6. század között, egy tiszteletreméltó és igen bölcs angolszász pap, Bede Venerabilis (673-735), aki fölvette a csodák listájára a fároszt, két bizánci, az Árpád-háziak kortársai, az egyik neve Nikétosz, a másiké Georgiosz Kedrosz. Végül összeállított egy csodalistát egy tudós pap, aki önmagát Anonymus Graecusnak, Ismeretlen Görögnek nevezte, s az 1200-as években a Codex Vaticanus 989 utolsó levelére kereken harminc világcsodát vázolt fel.

Főként a római büszkeséget zavarta, hogy az antipatroszi listát a világhódító Nagy Sándor halála után így nevezték a hellének: hepta theamata tesz oikumenész, “a lakott világ hét látványossága”. Persze a görögök sem tekintették a világ több fertályát lakatlannak, csak a nem görög nyelvű országokról azt tartották, hogy ott “durva beszédű” népek laknak, beszédük akár a kutyaugatás: “barbar”, tehát barbár mind. (Kivétel volt Egyiptom és Babilon, melynek építőit még gőggel sem lehetett barbárnak nevezni.) A római szerzőknél tehát felbukkannak egyéb csodák is: maga Róma, mint a világ nyolcadik, és mindent felülmúló csodája. Vagy a Colosseum, amely nem kolosszális méreteiről kapta nevét, hanem Nero ledöntött óriásszobráról; hivatalos neve “Flavius amfiteátruma” volt. Fölsorolták továbbá a Capitoliumot, a Jupiter-Juno-Minerva “szentháromság” templomával, megemlítették Venus és Roma istennők templomát – s még folytathatnánk a sort.

A bizánciak persze remek székesegyházukat, a Hagia Szophiát, a szent bölcsesség templomát vették fel listáikra, a keresztény Nyugat írástudói viszont Tours-i Szent Gergely, ellensúlyozván a “pogány” látványosságokat, Noé bárkáját vagy Salamon egykori templomát Jeruzsálemben.

Némelyik csodának az emléke mára annyira elhomályosult, hogy azt sem tudjuk kideríteni, hol csilloghattak. Az “Ismeretlen Görög” listáján szerepel a hérakleiai színház, de hát ilyen nevű város több is volt, vagy Luna temploma – de hol? Nyilvánvaló műszaki mítosz Bellerophón vasból kovácsolt szmürnai szobra, amely erős mágnesek erőterében lebegett volna a kis-ázsiai városban.

Ennyit megannyi “nyolcadik” csodáról, csak amúgy szemezgetve a csodalisták említette építmények és szobrok között.

A ókori világ 7 csodájának tartjuk manapság:

Név	Építésének időpontja	Földrajzi elhelyezkedés	Pusztulásának ideje	Pusztulásának oka
A gízai piramisok	I. e. 2550	Egyiptom	–	–
Szemiramisz függőkertje	I. e. 600	Babilon	I. e. 1. század	földrengés
Az epheszoszi Artemisz-templom	I. e. 550	Lüdia, Törökország	I. e. 356	tűz
Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra	I. e. 435	Olümpia, Görögország	5–6. század	tűz
A halikarnasszoszi mauzóleum	I. e. 351	Bodrum, Törökország	1494	földrengés
A rodoszi kolosszus	I. e. 292–280	Rodosz, Görögország	I. e. 224	földrengés
A pharoszi világítótorony	I. e. 3. század	Alexandria, Egyiptom	1303–1480	földrengés

Milyen nyelven beszélt Julius Caesar?

Jyll — Mon, 26 Jun 2023 22:01:24 +0000

Julius Caesar
(Clara Grosch festménye)
1892

Természetesen latinul. De mint annyi művelt római, életének híres fordulópontjain görög szállóigéket idézett, és bár ezek halhatatlanok, nem mindig eredetiek, sőt ami eredetinek látszik közülük, azt sem pontosan úgy mondta.

Legyen hát világosság! Ki ne ismerné, akár latinul is, a leghíresebb mondást: Alea iacta est, “A kocka el van vetve“? Nos, hát, Suetoniusnál nem ez a legismertebb variáns szerepel, hanem a kevésbé dallamos Iacta est alea, ami pusztán szórendi különbség, csak éppen nem a kockán van a hangsúly, hanem az eldobás tényén. (Györkösy Alajos latin-magyar szótárában is így szerepel!)

Csakhogy van ám más forrásunk is, mint Suetonius: a római történelem és a Caesarok életrajzírója, Plutarkhosz. Ő határozottan állítja, hogy a döntő elhatározást Caesar görög nyelven közölte vezérkarával: Anerriphthó kübosz, ami értelemszerű fordításban annyit tesz: “A kockát magasba kell vetni” – mármint a kupa alakú kockavetőből. S a mondás azért nem eredeti, mert Caesar ebben a sorsdöntő pillanatban nem maga kovácsolta a szárnyas igét, hanem az i. e. 342 és 292 között élet athéni vígjátékíró, Menander vagy Menandrosz egyik színpadi művéből idézett.

De a Iacta est alea még csak nem is egészen pontos, ha Suetonius görögből fordította le. Helyesebb lenne tehát ilyen formában idéznünk: Iacta alea esto, ami eljövendő cselekvésre, még meg nem történt döntésre utal: “Ám legyen elvetve a kocka!” S ezután indul csak neki a Rubico fölötti bürünek vagy gázol át légiói élén a folyócskán. (A Rubicon laton nyelvű alakja Rubico.)

***

Szuhay-Havas Ervin (1929-1998) író, műfordító, történész és művelődéstörténész, a Delta, az MTV tudományos ismeretterjesztő műsorának első szerkesztője. Az IPM magazin és az Alfa Magazin szerkesztője. Évtizedeken keresztül rendszeresen jelentek meg írásai többek között az Élet és Tudomány című tudományos ismeretterjesztő hetilapban, valamint szerzője volt az IPM magazinnak és az Alfa magazinnak. Több mint 300 kultúrtörténeti rádióelőadása hangzott el a Magyar Rádióban.

Édesapja: Havas Zsigmond (1900 -1972) író, újságíró a Tolnai Világlapja munkatársa, majd felelős szerkesztője (1921–39), Spencer Walls és Anthony Astor néven számos ifjúsági és detektívregény szerzője.

Lánya, Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr díjas költő, 2008 januárja óta az 2015-ben megújult Lenolaj irodalmi és kulturális lap főszerkesztője, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője, négy gyermek édesanyja.

Kötetei:

Fordításai:

Szerkesztései:

Szuhay-Havas Ervin írásai a Lenolaj.hu oldalán