2024-10-13
Nyírfalvi Károly 10
Nyírfalvi Károly: Patakpart, erdő mélye
remete:aszkéta, emberkerülő, embergyűlölő, mizantróp,
az elvonultan élő, magányt kedvelő ember.
Elmegyek, elmegyek én a
Remete rétre, közvetlen az
Út mellé, elmegyek, én el-
megyek, egyedül mégsem
vonulhatok.
Lesznek majd ott borzok,
egerek, meg sa...
Nyírfalvi Károly: Irodalmi lelet
Munkám során olykor régi kiadványok között kutakodok, néha egész meglepő, profilidegen könyvekre lelek. Nemrég kezembe akadt egy az ötvenes években kiadott irodalmi folyóirat, benne egy vadászatról szóló vers*. Érdekes volt többször is elolvasni, idézném is eg...
Válogatás a Lenolaj.hu alkotóinak hangulatos és érdekes képeiből A MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJÁN
A Lenolaj.hu alkotóinak fotóiból izgalmas és szép válogatást állítottunk össze, hogy A MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJÁN a szemnek kedves, a léleknek érdekes felvételekkel kedveskedünk olvasóinknak.
Nyírfalvi Károly: A gyaloglás filozófiája hátizsákkal
Első dinnyénket itt ettük két szóváltás között a hosszú, árnyas asztalnál, mígnem szokásunkká vált a rövidke öt napban, így aztán itt kezdem írni ezeket a nem egyértelműen vidám, de nem is keserű jegyzeteket, hiszen a dinnye édes volt, s csak a másodiknak tört...
Nyírfalvi Károly: Laikus jegyzetek
Hatéves lehettem, otthon ücsörögtem a kádban, amikor apám beállított egy hatalmas szürke nyúllal, a kezében tartotta, látszott, már nem él. Elgázolták, véletlenül, otthagyni nem akarták, hát elhozta, hátha ehető. Hagyjuk a részleteket. Akkor még férfiasnak gon...
Nyírfalvi Károly: Körök
Mindig rejtőzködni kell?
Ha nincsenek a kamerák, itt
vannak a kíváncsi tekintetek.
Hajnalban kelek. Fázom.
Gyorsan öltözöm. Zuhanyozom.
Beszappanozom ingem, nadrágom.
Belül még tiszta vagyok, lassú
kortyokban kávét iszom.
Azt láthatják, meg ahogy c...
Nyírfalvi Károly: A VILÁG KÖZEPE
Amikor csavargásaiból hazaért, és nem találta a kulcsot, hátul bemászott a kerítésen. Ha jó idő volt, elfeküdt a napozóágyon a diófa alatt, és tudta jól, ez most a világ közepe. A mókus ilyenkor soha nem került elő, a késő őszi napokon pedig ő nem ült a fa alá...
Nyírfalvi Károly: Nehézkedés
Amikor elindul lassan a partról,
hol naponta hattyút etet, maga is
elhiszi az egyedüllét hősi
mivoltát, de a kis utcákon át újabb
és újabb útvonalat és célt
űzve, lemondva arról, hogy korábbi
sorai felidézhetők még egyszer,
de már a pillanat varázsába...
Nyírfalvi Károly: Dal fadarabokra
Hornyik Annának
Ki nevet a végén, az elején még sír,
aztán betűket fest, vagy hosszan ír.
Most annyira egy az elme, a lélek
ujjaimon festék, elveszek s meglelnek.
Most minden egy, minden más,
őrült festékben utazás,
ecset a kézbe, foltok a földre,...
Nyírfalvi Károly: MESTERSÉGES IDŐ
A hangosbeszélő még hallgat.
A csodavárók pontosan érkeznek.
Nekik valóság a végtelen.
Nekem végesség az idő.
Mindentől távol a parton heverve
elnézném lassan csorgó ólomfalát.
Másutt folyónak mondják.
Napra indulok, de mégsem.
A ködben merev faművek j...