Készítettem magamnak párnát, takarót, fogkefém meg ott is van egy. Tompa hőség van, ma már nem lehetett nyitott ablakok keltette huzatban átvészelni a nappalt, behúztam a sötétítőket és néha bekapcsolom a légkondicionálót, bár nem kedvelem, így olyan izolált lett a világ. Nem hallom a zöldségárus teherautó hangszóróját, ahogy a hőség és monszuneső riadóra figyelmeztető hangszórókét sem, pedig azt mindig, mindenhol hallani Koreában, eredetileg azok egy északi támadás esetén jeleznének, ma már többnyire tornádók, és a maihoz hasonló időjárási veszélyhelyzet esetén használják őket.

Jeju szigetén szintén kárt okozott az eső. Az idei évi monszunt az elmúlt 40 év legnagyobb szárazsága előzte meg, majd a szokásos 3 nap eső, egy nap szünet helyett egészen rendszertelenül ömlött óriási mennyiségű víz a nyakunkba országszerte, a hőmérséklet pedig olyan magas, hogy lassan valóban dél lesz Dél-Korea.

Ahol most élek, Korea egyetlen olyan megyéje amelynek nincs tengerpartja, ám ez csak amolyan papíron érdekes dolog, maximum fél órányi autóút a tenger itt mindenhonnan. Vannak viszont csodás hegyek, gyors vizű folyók és festménybe illő sziklák között édesvizű tavak. Most pedig itt nálam készülődés, hajszálnyi viszolygás a kórház szagtól, mint mindig mielőtt rám kerül a sor, és nem kevés jóleső várakozás, hiszen rég nem láttam a gyermekeim. A lányom pár nappal később érkezett az érettségiről, mint ahogy én ideutaztam, 5 hónapja lesz, hogy csak online beszéltünk egymással. Ő is felnőtt már, lassan újra honeymoon pár leszünk a férjemmel, és talán majd mi is kutyát veszünk, vagy egyéb dologba öljük a gyerekek hiányát, ki tudja mit hoz a jövő, már ha egyáltalán lesz olyan. Azt hiszem itt az ideje inkább a jelenre koncentrálni, mert az van, és a filozofikus magasságból visszatérni a pillanat praktikumába, más szóval mosni és főzni kell.

***

EUGENIA S. LEE  a Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában rovatban megjelent írásai

“Magyar vagyok, ami nem érdem, nem átok, egy állapot. A férjem, és így a családom fele viszont dél-koreai. Napjaim egy részét a német/holland határvidéken élem, másik felét itt Dél-Koreában. Ez alkalommal anyósom súlyos betegsége okán hosszabb időre rendezkedem be itt, a többi pedig majd kiderül. Apró jegyzeteim az itteni mindennapjaimról szólnak, ebben a városban amit Cheongju-nak neveznek, magam is most élek először.”

EUGENIA S. LEE alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

EUGENIA S. LEE alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán