Egyszer aztán felébredtem, de láthatóan csak egy fürdőszoba látogatás erejéig, amit a férjem azonnal levett, így gyorsan mondta, hogy eszünk! Akkor jutott eszembe, hogy délután van, megfőztem ugyan, de nem ettünk. Nosza elköltöttük a késői ebédet, még el is mosogattam, mert ilyenkor így szokás, és aztán aludtam tovább.

A mai napi kihívás is megoldva, úgyhogy most örülök, és ennek fényében alszom tovább versenyt Arthurral, aki szerintem igencsak vesztésre áll. Amúgy meg a kezemmel érzem, hogy van fejem, a fejemmel viszont nem érzem, hogy lenne kezem, majd megálmodom a megoldást, szólok ha megvan.

***

EUGENIA S. LEE  a Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában rovatban megjelent írásai

“Magyar vagyok, ami nem érdem, nem átok, egy állapot. A férjem, és így a családom fele viszont dél-koreai. Napjaim egy részét a német/holland határvidéken élem, másik felét itt Dél-Koreában. Ez alkalommal anyósom súlyos betegsége okán hosszabb időre rendezkedem be itt, a többi pedig majd kiderül. Apró jegyzeteim az itteni mindennapjaimról szólnak, ebben a városban amit Cheongju-nak neveznek, magam is most élek először.”

EUGENIA S. LEE alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

EUGENIA S. LEE alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán