Jó sztori, erős látványvilág, szar dialógok.

És ezzel nagyjából minden lényegeset el is mondtam Az utolsó boszorkányvadász című filmről. A történet nem nagy szám, de abszolút befogadható és élvezhető. Kár, hogy minden patronukat a látványra lődözték el a film készítői. Sajnos igen keserű szájízt hagyott bennem az igénytelen rendezés és a kritikán aluli forgatókönyv.

Pedig annyira szeretem a történeteket, melyekben a mi világunk összemosódik egy misztikus világgal. A jó és a rossz elemi harcát, amit minden alkalommal új köntösbe lehet öltöztetni. Nem is vártam ennél többet, csak egy kis fantáziát. Amit tulajdonképpen meg is kaptam, így azért nagy nehezen ki tudom nyögni, hogy nem szórakoztam rosszul. Ugyanakkor rendkívül sajnálom, hogy időnként túlzóan rágták számba az információkat, máskor meg érthetetlen vagy értelmetlen félinformációkkal traktáltak. A történet sokszor zökkent, ami egyszerűen azt eredményezte, hogy nézőként folyamatosan lepattantam a filmvászonról, ahelyett, hogy beleolvadtam volna a mesébe. Nem tudtam együtt gondolkodni a főhősökkel, csak szemléltem kívülről az eseményeket.

Folyamatosan csak azon járt az agyam, hogy basszus, azért mennyivel többet ki lehetett volna hozni egy ilyen szereplőgárdából. Elijah Wood, Michael Caine, őket talán be sem kell mutatni. Rose Leslie-t már ismerhetik a Trónok harca rajongói, hiszen milyen jól is tudta mondani, hogy „Nem tudsz te semmit, Havas John!”. Vin Diesel pedig… nem tartom egy Oscar-gyanús színésznek éppen, viszont baromi jó karakter. Benne is több lehetett volna. De mindegy, elnéző vagyok, mert (bár ez nem éppen szakmai indok) bármikor szívesen elnézegetem másfél-két órát azt a szexi, kopasz fejet…