Maróti Ildikó – Lenolaj

Maróti Ildikó: Miért kaptuk az időt?

Jyll — Fri, 12 Apr 2024 22:12:21 +0000

“Ne félj, higgy!” Ez van nagy betűkkel ráírva az idős úr hátán lévő kartonra. A mellkasára is, és madzaggal átkötözött túlkoros szendvicsemberként ácsorog maszk nélkül a szigeti bejárónál.
Az az idős afrikai kikuju jut eszembe valamiért, aki megkérdezte a repülőgépről leszálló fehér emberpárt, akiket hallott fönn dönögni, mint valami méheket, látták-e istent.
– Nem. – felelték.
– És feljutnátok-e olyan magasra, hogy meglássátok?
– Arról fogalmuk sincs. – mondták becsületesen.
– Akkor meg nekem arról nincs fogalmam, minek röpködtök egyáltalán.

Mellettem egy ápolónő meséli, hogyan halt meg a szeme láttára egy bácsi, pedig élni akart.
– Hány éves volt?
– Negyvenkettő.
Mennyi ilyen korú “bácsi ” és “néni” fut a szigeten. Az egyik azt mondja, engem isten dinamónak teremtett.
– Ahhoz nem vagy elég kövér. – nevet a társa.
– Még lehetek. – vigyorog.

Mindenki bízik valamiben. “Mert a jövő remény, és az időt jóságból kapta az ember, hogy várakozásban élhessen.” – írta Thomas Mann.

***

Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:

„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”

Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán

Maróti Ildikó: Húsvét előtt

Jyll — Sun, 24 Mar 2024 23:01:53 +0000

Előttem két kamaszfiú a sorban, testvérek lehetnek.
– Én most megbélyegezlek: irigy és szűkkeblű vagy.
– Jól van.
– Nem is állsz ki a becsületedért? Akkor még gyáva is vagy.
– Na és aztán? – kérdezi egy megvilágosodott nyugalmával a megtámadott.
– Én párbajra hívlak.
– Az micsoda?
– Az istenek meg ne haragudjanak rám, de én irgalmatlanul elverlek. – mondta az idősebbik. Ekkor megjött az anyuka, és így lemaradtam a folytatásról, sőt, azt hiszem, mivel kihallgattam ezt a szokatlanul szolid stílusban zajló civódást, az istenek engem büntettek, nem a kis Buddha lelkű lényt, ugyanis kiszakadt a gyümölcsös zacskóm, és a lejtős úton szép egyenletes mozgással gurultak lefelé a mandarinok.
Egy férfi már kapkodta is fel őket, és örömmel adogatta a kezembe, aztán ugyanez a ház kapujában is megismétlődik, a változás csak annyi, hogy most egy fiam korú srác ajánlja fel a segítségét.
Jó nőnek lenni Pesten, még a Húsvét előtti nagy sietségben is, gondolom.
Meg persze máskor is. Köszönjük fiúk, férfiak!
Sokan vagytok, akik valóban megadjátok nekünk a figyelmet és a tiszteletet. Annyit, amennyi jár. Sőt, még többet is.

***

Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán

Maróti Ildikó: A tavaszi napéjegyenlőség és a boldogság napja

Jyll — Tue, 19 Mar 2024 23:01:30 +0000

Ma ünnepeljük a tavaszi napéjegyenlőséget és a boldogság napja is ma van. Utóbbit mindenképpen jó volna kiterjeszteni az év minden egyes napjára. Mind a háromszázhatvanötre. Kerestem a természetben madarat, a boldogság kék madarát, Ezt találtam. Bölcsen bámult a világba, azt hiszem, ismeri Weöres versét:

Bolond dolog a holnapot várni,
élj kívül az időn, amennyire lehet.

***

Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán

Maróti Ildikó: Miért csinálta ezt ez a medve?

Jyll — Thu, 01 Feb 2024 23:14:20 +0000

Miért csinálta ezt ez a medve? Genetikailag tudtommal nincs belekódolva a rendrakás a medvefélékbe, evolúciós haszna kötve hiszem, hogy lenne benne.
Kiöregedett cirkuszi mackó lehetett, és ott tárgyak felállítása volt az attrakciója?
Kiszökött állatkerti jószág, és akkor kapott jutalomfalatot, amikor rendet tett a körzetében, erre kondicionálhatták?
Még azt sem mondhatjuk a nevében Tandorival, királyi többesben, hogy “mi most fényképezkedünk, hogy mindörökre meglegyünk” mert nekünk háttal halad, és csak a fél arcát látjuk.
Vannak titokzatos cselekedeteik az állatoknak, a szomszéd fekete macska például két lábra áll, és órákig szagolgatja áhítatos képpel a magas cserépben az aloe verát. Megszagoltam, semmilyen illata nincs. Ez a mackó kialakíthatott magában a rendről valamiféle elképzelést, és modelljéhez igazítja a valóságot? Az állatok tudtommal nem modellképző lények.
Jaj lenne akkor nekünk, embereknek, ha elkezdenék az általuk elképzelt lehetséges legjobb világhoz alakítani a valóságot.

***

Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára 2019-ben, tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:

Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán

Maróti Ildikó: A szívről

Jyll — Fri, 15 Dec 2023 15:00:26 +0000

Legszebb ajándék az aorta, mert szívből jön, mondanám a férfinek, aki szívműtétéről mesél, az aortáját kellett kicserélni, mert elvesztette rugalmasságát, bármikor szétrepedhetett volna, nagyon ritka betegség, húzza ki magát. Einstein szerint a gravitáció Isten, mert mindenütt jelen van, mondja mögöttünk egy férfi, pontosabban a Földön van csak mindenütt jelen, és Isten nem kockajátékos. Hány Einstein idézetről nem tudjuk, valódi-e, nevetek, az utókor átírja a történéseket, az sem biztos, hogy Newton arany előállításával, vagyis alkímiával foglalkozott, lehet, hogy csak irigyelték tőle hírnevét az integrálszámítás, a differenciálszámítás, a mozgás törvényei, a gravitáció törvénye, mind az ő nevét fényesítik, mondom, aztán Tesla kerül szóba, beszélgetőtársam szerint a világ egyetlen pontjáról akart ingyen áramot biztosítani. Ezt nem tudtam, csak azt, hogy rejtett energiák után kutatott, és az ezoterikusok kedvelik a kísérletező tudóst.
Te is fizika szakon végeztél, kérdezi. Éppen békaugrást csinálunk a vízben, lesüllyedek a meglepetéstől, nem, miért?
A múltkor beszéltünk a Wright fivérekről, tudtad, hogy repülőgép-tervezők voltak, akárcsak Leonardo mester, a nagy előd, csak ő nem járt sikerrel.
Nagyon csinos a feleséged, mondom, hogy eltereljem magamról a szót.
Igen, mondja, ő kozmetikumokkal foglalkozik. A pimaszul fiatal nő megérzi, hogy figyeljük, összemosolygunk hárman “a szív a legszebb kincs, “dúdolom a férfi fülébe, és ő hálásan mosolyog…

***

Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán

Maróti Ildikó: Az állatokról

Jyll — Tue, 03 Oct 2023 22:01:03 +0000

Az iskolában tavaly járt egy madarász is. Ízesen vidékies hanghordozása sokáig téma volt a gyerekek körében, mutatványai hatására páran állatgondozók szerettek volna lenni, a többiek csak bámulták, mennyire ért a madarak nyelvén.
Pár órára foglalkoztatta a gyerekeket az állatok világa, ahogy ma is, mert az Állatok Világnapja volt.
A táskájukban több kilónyi plüssállatka lapult ez alkalomból.
Volt, aki elmesélte, mennyi pénzt költ anyukája a kutyakozmetikában. Képzeljem el, majdnem annyit, mint a körmösnél.
Eszembe jutottak gyerekkori kutyabarátaim. Sosem láttak azok kozmetikust, mégis élték a maguk életét vidáman.
Igaz, nem ölebecskék voltak, nem kellett nekik ruhákat varrni, és vízhatlan csizmácskát sem viseltek.
A kert volt az otthonuk, nem éltek bezárva egy szobában.
Éljenek a szabadon élő állatok!
“Szabad élet, szabad madár, jaj, de szép, ki szabadon száll!”

***

Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán

Maróti Ildikó: A népmesékről

Jyll — Fri, 29 Sep 2023 22:01:15 +0000

Azt remélem, H. Bosch mester megbocsájt nekem azért, mert itt festménye nem színhelyes, sőt, elmosódott, hasonlóan a tegnapi kirándulás tájaihoz a ködös hegytetőkön, illik annak a hét csodás, izgalmas magyar népmesének a hangulatához is, amiket este olvastam. Hazafelé tartva azon töprengtem, milyen igaz, amit H. James már 1890-ben leírt, hogy az érzés a testi változás észleléséből áll. Kirándulás után mindig bekövetkezik ez, bár nyilván nem mellékes az sem, hogy kivel vagy együtt közben, teszem hozzá, mikor meghallom két fiatal apa beszélgetését:
– Minden nap felolvasok a hat éves lányomnak egy magyar népmesét.
– A legjobb! – kiált fel a másik. Party arcoknak látszanak pedig.
– El tudod képzelni, hogy én is élvezem?
– Persze. És egyébként is… Ne nézze a sok semmiről sem szóló marhaságot a tévében.
Bólogatnak, én örülök, hazaérve előszedek egy Karácsonyra kapott népmese gyűjteményt, és elolvasva hetet, látom, igaz, amit a bevezetőjében láttam:
Az igazi alkotások a lélek nyelvén szólalnak meg.
Már ki is választottam, melyiket fogjuk illusztrálni az ötödikesekkel, akik imádják a népmeséket.

***

Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:

Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán

Maróti Ildikó: Gyerekek között lenni

Jyll — Sat, 23 Sep 2023 13:30:34 +0000

Amikor egyszer a bizonytalan formájú kerékszerűségre az elsős alkotó azt mondta, hogy ez egy olyan valami, amit akárminek el lehet képzelni, a gyerekek csalódottan álltak arrébb, de én nagyon megörültem. Eszembe jutott Weöres művészet-definíciója:
“A művészet a határtalan szabadság birodalma.”
Az a fiúcska is szabadságra vágyott, aki évekkel ezelőtt, kijátszva a tanítóját – már nincs a pályán, ne féljetek! – kimászott a kerítésrácsok között és hazaindult. Négy évvel később közölte velem az udvaron, hogy ő legszívesebben hazamenne, és ledőlne a kanapéra.
Most nézem, hogy mitől olyan nehéz a hátitáskám, ja persze, a harmadikostól kapott mogyorók.
– Ha találkozol a szigeten megint mókusokkal, mindet add nekik oda, ne éhezze egy se! – adta a kezembe Balázs.
Ezért jó a gyerekek között lenni. Minden napra jut valami érdekes. Sokezer ember véleményét összegezve az derült ki, hogy nem a pénz, hanem a nekünk való munka a legfontosabb az életben.

***

Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán

(Illusztráció: Maróti Ildikó fotóiból)

Maróti Ildikó: Arról, hogy mi lenne jó

Jyll — Sun, 14 May 2023 09:02:37 +0000

– Az lenne jó, ha az iskola udvarán volna egy nagy medence, és abba ugrálhatnánk fejest, azt mondják erre az időre, hogy jó idő, de szerintem nem az, mert dögmeleg van. – mondja egy szuszra a fiú, aki otthon unta magát, mert minden játékával játszott már, sokat gépezett, és nem bánta, hogy újra járhatunk iskolába.
Én is felvettem az ünnepi pöttyös ruhámat, mert örültem, hogy látom a kollégáimat, és hiányoztak a gyerekek. A nyolcadikosok némelyike azt mesélte, hogy napi tíz, azaz tíz órát ült a gép előtt. Ők informatikusnak készülnek. Hogy mennyire különbözik az ő gyerekkoruk a mienktől, azt nehéz szavakba foglalni.
Volt Amerikában egy krionika nevű lefagyasztásos módszer, úgy reklámozták, hogy az élet legnagyobb lehetősége, és a sejtek regenerálódásával az örök életet ígérte. Ha hinnék ilyesmiben, és nagyon sok pénzem lenne, száz év múlva kérném újraélesztésemet, hogy megnézzem, milyen világ lett a mostaniból. Milyen progresszív eszmék terjedtek el, míg fagyasztva pihengettem egy jégszarkofágban. Kaptak-e a szegények segítséget, vagy a nyomor állandó kísérője maradt a földi létnek? Élnek-e emberek a Marson, vagy más bolygón? És akkor megláthatnám, vagyunk-e azok, amik lehetnénk, ahogy Karinthy kérdezte.

***

Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán

Maróti Ildikó: Az egymásra figyelésről

Jyll — Thu, 16 Mar 2023 12:24:21 +0000

Miért engem szólítanak meg ezek a fura, monologizáló figurák, gondolom, miközben nézem a férfit piros dzsekijében. Kék szemében, gesztusaiban érzékelhető a feszültség, elég hangos, azon háborog, hogy a nercbundás nő azt mondta mellettünk a telefonba, hogy itt nyomorog a villamoson.
– Nyomorog, hol itt a nyomor?
– Attól függ, mihez szokott, ha Audival hozzák-viszik minden nap, vagy piros sportkocsiban a Starman nevű bábu helyén szeretett volna tízezerrel repülni, hogy megnézze, milyen lesz, ha majd turistaként is ellátogat a Marsra, ahogy Musk tervezi milliók számára, akkor ez az utazás kisszerű számára. – próbálom a fókuszát átirányítani.
Egy pillanatra elcsöndesedik. Végigmér, aztán két tenyerére mutat – ápolt a keze.
– Ötven éves vagyok. Én már nem jutok el oda.
– Az nem akkora baj, ha itt is jó, nem? – kérdezem.
– Hát ez itt a Balkán legjobb országa!
– De mi nem a Balkánon élünk. Itt, Pesten volt Európában először földalatti.
Elhallgat.
Mellettünk két srác figyel.
– Olyan depresszív az idő, szólal meg egyikük.
Kinézek, hét ágra süt a nap.
– Neked is egy másik bolygón kéne élned, mondjuk a Marson. – szólal meg újra a piros dzsekis.
Mégiscsak figyelt, már adja is tovább, amit hallott.
– Felfújható hotelekben szállásolják majd el az utasszállító kapszulákból kiözönlő turistákat.
– Még ebben az évszázadban? – Erre befizetek. – nevet fel végre a rosszkedvű.

***

Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán

Kapcsolódó írás: Maróti Ildikó: A szerelemről