Faggatjuk a Káfé barátait, kávézni hova járnak? Kávéházba vagy internet-kávézóba…?
Két egyszerű kérdésünk ugyanaz, mint eddig:
1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik ”kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 
2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd?

LÁNG ESZTER képzőművész, művészeti író, folyóiratszerkesztő (Képírás)
„Szépírással is foglalkozom. Hogy szép-e, döntse el más!”

Azon kevesek közé tartozom, akik ritkán kávéznak. Sokkal inkább teafogyasztó vagyok, abban is válogatós, csak a sima, fekete teákat kedvelem bergamottól és egyéb ízesítőktől mentesen. De azért szoktam kávézni, például nyaranta a művésztelepeken. Mivel olyankor folyamatos a munka napokon, heteken keresztül, a teázás és a kávézás rövid szünetet jelent, amikor leülünk egy kis kikapcsolódásra, beszélgetésre. Leginkább a lengyelországi művésztelepeken szoktam kávézni. Nagyon apróra darált kávéra öntenek két deci vizet, megvárják, amíg megszáll a kávé, tehát leülepedik, ezután iható. A szerbiai, vajdasági kávézási szokásokat is kedvelem. Ők leginkább dzsezvában, törökösen főzik a kávét. A legjobbat a Bucka Gányó művésztelepen lehet inni (Szabadka), a háziasszony Magdi, Gál Jóska felesége főzi, az igazi élvezet. Van dzsezvám, ugyanazt a kávét megvettem, az itthon megfőzött mégsem olyan, mint a Magdié. Talán a társaság miatt, a felfokozott alkotói állapot miatt – nem is tudom.

De magához az alkotáshoz nincs szükségem “ihletre”. Az munka, és szeretek dolgozni. Hacsak nem azt hívom ihletnek, hogy eszembe jutnak megvalósítandó dolgok, azokra terveket szövök, gondolkodom rajtuk.

---

DEMÉNY PÉTER Író, költő, a Látó szerkesztője. Közben óraadó tanár, odaadó férj és apa, műfordító (2018. december)

1. Ha beszélgetni akarok, többnyire kocsmába vagy magánvacsorára megyek. Egyik helyen sem ülünk túl sokan az asztalnál. Beszélgetni nem is lehet sokan.
2. A kávét keserűen. A cukrozott ellágyít, a menny pedig kemény.

---

LÁNG ZSOLT prózaíró, a marosvásárhelyi Látó szerkesztője. Fő műve a Bestárium Transylvaniae című regényfolyam

Könyvtárba szoktam járni. Meg könyvüzletekbe, ahol olvasni is lehet. Vagy kimegyek az úgynevezett természetbe. De szeretem a múzeumokat, képtárakat is.

Cukor nélkül iszom a kávét. A teát is.
Nem használok ihletmegsegítő anyagokat. A fentebb felsorolt helyek viszont “ihletteliek”.

---

VÉGHELYI BALÁZS költő, szakíró, könyvkiadó (Üveghegy). Százhalombattán él.

Volt idő, amikor az írók és költők kávéházba jártak – nemcsak kávézni, de ihletet várni, alkotni, és persze találkozni is más írókkal és költőkkel. A jómódúak ugyanúgy, mint azok, akiknek „havi kétszáz sose telt”. A kávéházaknak megtiszteltetés volt a jelenlétük.
Ez az idő elmúlt. Az egykori törzsvendégeknek ma már nem lenne helye a turistalátványossággá lett budapesti kávéházakban. A pincér, miután angolul megszólította, nem venné jó néven, hogy csak egy kávét vagy egy pohár vörösbort kér az egymagában érkező töltőtoll-koptató.
Hol írnak ma a költők, írók? Ki itt, ki ott. Otthon az íróasztalnál, kocsmában egy korsó sör mellett, vagy a legfiatalabbak: buszon, az okos telefonba… Embere, habitusa és – persze – nemzedéke válogatja.

Hol írok én és mi segít az írásban? – kérdezi tőlem Gergely Tamás. Illetve: tartozom-e valamilyen irodalmi közösséghez?
Kezdjük a „hol”-lal az elején. Hol volt, hol nem volt… Gyerek- és kamaszkoromban még nem voltam olyan körülményes, mint manapság. Otthon a vonalas füzetembe vagy éppen matematika órán, ha nem boldogultam a feladattal, a „kockás”-ba mindig tudtam verset írni. (Hogy ezek milyen irodalmi értékkel bírtak, az már egy másik kérdés.) Manapság verset már csak az éppen aktuális alkotófüzetembe tudok írni, először mindig kézzel. A helyszín rendszerint olyan vendéglátó ipari egység, ahol jóféle bort vagy sört mérnek a vendégeknek. Egyébként nem tartozom az iszákos alkotók közé – nem is írok sok verset… Kávét is ritkán iszom, de akkor erőset és minőségit. Ugyanez igaz a teára is. Budapesten nagyon jó teázók vannak, néha eljutok ezekbe is. Prózát otthon írok, számítógéppel, zenével – ehhez elég egy pohár gyümölcslé is.
Vannak irodalmár barátaim, de ritkán jutok el irodalmi társaságokba. Hogy miért nem? Egyszerű. Havi kétszázat alkotással nem tudnék megkeresni, időm nagy részét pedig egy könyvkiadó vezetése, illetve televíziós riporterkedés tölti be. És persze a család. Annyira viszont képben vagyok napjaink irodalmi életét illetően, hogy tudjam: nem maradok le semmi lényegesről. Szekértáborok szekértáboraihoz akkor sem csatlakoznék szívesen, ha jutna rá időm és energiám.

Életem ajándékának tartom, hogy pályám kezdetén megismerhettem Csoóri Sándort, Hubay Miklóst, Baranyi Ferencet, Czigány Györgyöt, Utassy Józsefet… és említhetnék még néhány nevet, akiket immár klasszikusként jegyez az irodalomtörténet. Amikor ők elindultak a pályájukon, még volt irodalmi élet Magyarországon. Olyan irodalmi élet, amelyet nem érdekek, hanem értékek vezéreltek. Az én nemzedékemnek ez már nem adatott meg. Persze, korosztályomban is vannak irodalmi csoportosulások. Tagjaik olyannyira egyforma verseket írnak, hogy az utókornak nem kis fejtörést okoz majd kibogozni: ki hatott kire? (Már ha lesz, aki egyáltalán ki akarja ezt bogozni.) Érdekük azonban – itt és most – nem az eredetiség, hanem a mindenáron való betagozódás.
Én tehát – részben kényszerből, részben meggyőződésből – maradok független mindentől és mindenkitől. Írom a verseket, „miket mélyemből enszavam hoz”, és keresem a kapcsolatot az olvasókkal. Mert akadnak még olvasók. Ezt kiadóként is meg tudom erősíteni. A mindennapos munka mellett nem könnyű megteremteni az alkotás feltételeit. De azért igyekszem…

Mostani helyzetem illusztrálására idemásolom egy nemrég született versemet.

MUNKA-DAL

Kihull a toll kezemből,
billentyű és mikrofon
nem vezethet soha át
időn, téren, titkokon.

Lopott óra nem terem
sem verset, sem álmokat.
A költészet: áldozás,
míg a munka: áldozat.

Szerkeszti: Gergely Tamás. Ő üzeni, hogy a következő adag kb. két hét múlva…

***

Internet-kávézó / Első adag a Lenolaj.hu oldalán

Internet-kávézó / Második adag a Lenolaj.hu oldalán

Internet-kávézó / Harmadik adag a Lenolaj.hu oldalán