Amennyiben még bennem jössz-mész,
láthatod, itt halottak csavarognak,
álmatlan halottak – írnak, dedikálnak,
(akár a köd is kötetbe bújhat,
mint Albionban vagy más, kopár vidéken.)
Összefoglalva: ha végleg átköltöznél,
vagyis ha átképeznéd magad
ezekre az ólmos, fekete estékre,
amelyektől csak az nem retteg,
aki már gyakran kimaradozott,
akkor csak elemezd ezt a lázas levelet
s a jóváhagyott, hideg elméletet,
ma már egyre megy, hogy itt vagy ott,
hogy bocsánatos vagy halálos vétek.
Bontsd le magad éjjel és nappal.
Újra és újra visszaépítelek.

2015. február 20.

Keszthelyi György  költő, író, grafikus, festőművész

“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Elsőszülött vagyok negyvenöt perc előnnyel, ezért szabályszerűen talán elsőhalott is leszek. Gyermekkoromban csodálattal bámultam a Házsongárd hős-részlegét; ma már annyi a névtelen (élő)halott hős, hogy nem csodálok semmit. Harmincöt évet éltem az első bolondokházában, most számolom, megérek-e ugyanannyit a másodikban. Írtam, írok, versekben élek, furcsa módon első kötetem mégis kisregény. Rendszeresen és feltúrázott motorral dolgozom, mert úgy érzem, késve indultam el ezen a vándorúton. Van, aki pesszimistának tart, tudj’ Isten, mi vagyok. Dominus vobiscum.”

Kötetei:

Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval (Magyar Elektronikus Könyvtár, 2010)

Keszthelyi György: Csendéletmezsgyén – Versek 2010-2013 (Magyar Elektronikus Könyvtár, szerkesztő Cseke Gábor; illusztrátor Keszthelyi György, 2013)

Keszthelyi György: Lélekzárka (2014, Bookart)

Keszthelyi György: Lódenes embermadár (2015, Kriterion Könyvkiadó)