Elméletileg rend van – külső és belső szeméttelep, újrahasznosítható idegbajok, értelmetlen, zagyva libasorban a félelmek csírája, alkonyi fénye, árnya. Begubózom egy hűvös spájzba, előrelátásból… hogy majd a maradékok hivatásszerűen ki- és eltartanak...