Karcsi

Nem tudom mikor és hol érnek el szavaim
De villámként küldöm őket utánad
Szaggat a szél és őrjöngve sikít az eső
Madarak köröznek némán a kémény körül
Szárnyuk reményvesztetten feszül a vihar ellen

A szobában meleg van és csend és béke
A szobában vacogtató meleg van
A csend belefagyott az otthagyott pohárba
A béke törött cserepei a földön hevernek
És ez most már így marad. Örökre.

2017. 04. 17.

Az utolsó könnycsepp

Az utolsó könnycsepp már vérvörös
Véredet adtad egy reményért
Ébren álmodtál

Reggel kezed árnyéka mozdul csak
a kávéscsésze után
A nappalok kitöltetlen térré változtak

Éjjel keresed a befejezetlen beszélgetések
A félbehagyott mondatok
A megtört mosolyok képeit

Arca ott remeg a tükörben
Illata ott árad a szívedben
Hangja fénye elsötétíti a szobádat

Az utolsó könnycsepp sosem gördül le
Ott ül és várja a pillanatot
mikor elmenekülhet a fájdalom elől

2017. 04. 18.

Karcsi (1960-2017)

Szia!
Zsuzsa vagyok
Liliom
Érzed az illatomat?
Azt mondják halálos…

Szia…
Hol vagy? Merre szállsz majd?
Milyen az az út?
Vannak ott is hegyek és völgyek?
Folyók és végtelen vizek?
Rózsaszín felhők…
Fázol? Vagy meleged van?

Szia.
Zsuzsanna vagyok
tudod a liliom – héberül
Nem hoztam virágot
Magamat teszem
a szálló por útjába

Budapest, 2017.05.22. 9 óra 15 perc