Legendája szerint addig nem volt hajlandó férjhez menni kérőjéhez, amíg az kereszténnyé nem lesz. Ezért megkínozták, majd börtönbe vetették, ahol az ördög angyal képében kísértette. Ő azonban megkötözte, és vaslánccal megostorozta a kísértőt; ezért ábrázolják Juliannát megkötözött ördögökkel.

A népi megfigyelés szerint ez a nap időjárás szempontból is jelentős, mert általában ekkor kezd enyhülni a tél. Ezért a  tavaszt váró emberek Juliannától remélik a tél szorításának engedését, a szebb, a jobb időt, a természet ébredését.

A népies hagyományokban az alábbi szólások járják Julianna napján:
• Julianna kitette a dunnáját és az kiszakadt. (A megfigyelések szerint e napon gyakran havazik.)
• Julianna megrázta a dunnáját. (Nagykőrös)
• Bolondoznak a Julisok. (Drávaszög)
• Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog.

Julianna a névadója annak a kizárólag Székelyföldön és Moldvában ismert balladánknak, melyet az archaikus (keresztény illetve kereszténység előtti) költői képek és szimbólumok sora, a nyelvi megformálás fejlettsége balladaköltészetünk kiemelkedő alkotásává teszi.

JÚLIA SZÉP LÉÁNY

Julia szép léány egykoron kimöne
Búzavirág szödni a búzamezöbe
Búzavirág szödni koszorúba kötni
Koszorúba kötni magát úgy mulatni
Föl is fő’tekinte a magoss egekbe
Egy szép gyalogösvény hát ott jődögél le
Azon ereszködék fodor fejér bárány
A napot s a hódat szarva között hozván
A fényös csillagot a homlokán hozta
Két szál arany perec aj a két szarvába
Aj a két oldalán két szép égő gyértya
Mennyi szőre szála annyi csillag rajta
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány
Még ne ijeggy töllem Julia szép leány
Mett most esött héja szüzek sereginek
Ha eljőnél velem én oda vinnélek
A ménnyei karba a szent szűzek közzi
Hogy bételnék veled azok kegyes rendi
A ménnyei kócsot adnám a kezedbe
Első kakasszókor jönnék nézésödre
Másod kakasszókor tégöd megkérnélek
Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek

Az annyához fordul Julia szép léány
Szóval mongya neki anyám édös anyám
Én is csak kimönék búzavirág szödni
Búzavirág szödni koszorúba kötni
Koszorúba kötni magamot mulatni
Föl is fötekinték a magoss egekbe
Egy szép gyalogösvény hát ott jődögél le
Azon ereszködék fodor fejér bárány
A napot s a hódat szarva között hozván
A fényös csillagot a homlokán hozta
Két szép arany perec aj a két szarvába
Aj a két ódalán két szép égő gyértya
Mennyi szőre szála annyi csillag rajta
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány
Mèg ne ijeggy töllem Julia szép léány
Mett most esött héja szűzek sereginek
Ha elmönnék véle hogy oda vinnének
A ménnyei karba a szent szüzek közzi
Hogy bételnék vélem azok kegyös rendi
A mènnyei kócsot a kezembe aggya
Első kakasszókor jőnek látásomra
Másod kakasszókor ingömet megkérnek
Harmad kakasszókor ingömet elvisznek

Sirass anyám sirass éltömbe hadd hajjam
hadd hajjam éltömbe hogy siratsz hótomba

Lèányom lèányom virágos kertömbe
E’ső raj méhömnek gyönge lépöcskéje
Gyönge lépöcskének sárguló viassza
Sárog viasszának födön futó füstye
Födön futó füstye mènnybe ható langja

A mènnyei harang húzatlan szólalék
A ménnyei ajtó nyitatlan megnyilék
Jaj az én lèányom oda bévezeték

*

(Illusztráció: Nagy Sándor: Júlia, szép leány – színes üvegablak, 1913, Marosvásárhely, Kultúrpalota)