„A tolerancia szilárd alapja az embervédelem, a segítés, a tapintat, a tisztelet a másik emberrel szemben. Mondjuk, hogy a megélt humanizmus, mert mást, mint embert, nem szerethetünk egyenrangúan. Isten eleve hatalmasabb, az állat eleve gyengébb. Szeretni csak személyt lehet.” (KONRÁD GYÖRGY)

REMÉNYIK SÁNDOR: NE ÍTÉLJ

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

„A rendezetlen, ködös lelkület leggyakoribb és legjellemzőbb tünete: gyűlölködés valamely közösség iránt. …Effajta gyűlölködés igen könnyen fertőződik, mert a balsikereink okozta keserűséget és csalódást egyszerűbb és kényelmesebb egy-egy általános indulatrohammal levezetni, mint önmagunkat ellenőrizni. … Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik. Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják. A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik.” (WEÖRES SÁNDOR)

Tamás vagyok,
Jónás vagyok,
Cigány vagyok…
Provokatív vagyok,
kerek arcú, szenvedélyes vagyok,
fekete hajú vagyok,
idegösszeomlásra, önzésre, elkeseredésre hajlamos vagyok.
Őszinte vagyok,
bántóan, mint a vakítóan ragyogó nap…” (JÓNÁS TAMÁS)

BARANYI FERENC: PORVERS

Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltósága-vesztve igazodni.

Előtted ember ráng a porban?
Megértem, belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.

Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall?
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.

Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,

hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi…
Pedig akit porig aláztak –
porig kell azért lehajolni.

Kapcsolódó oldal:

Az Art’húr Irodalmi Kávéház Facebook oldala

Mocsárosdűlő Budapest egyik városrésze a III. kerületben. Határai az Aranyvölgy utca – Huszti út meghosszabbítása Aranyvölgy utca Zsófia utca között – Zsófia utca – Szentendrei út – Határ út – Aranyhegyi út.
Egykor a Duna ártere volt; területének nagy része 2002 óta természetvédelmi terület. Teljes területe 156 hektár, ebből 24,6 hektár élvez védettséget. 85 hektár jellemzően kaszáló, illetve fás, erdős terület.
A Mocsáros egy óriási tál alakú, eredetileg lefolyástalan mélyedés, melyet korábban a Duna árvizei is elöntöttek.
A hegyoldalakból lefolyó víz, az ide hulló eső, a hólé nem tudott tovább folyni a Duna felé, hanem a talaj felszínén, a hajdani folyómeder mélyedésében összegyűlt. Nagy sekély, mocsaras, lápos terület volt ez, egészen az árkok kialakításáig. A két évszázada megkezdett árkolással lassan lehetővé vált az ember megtelepedése a Mocsáros mélyebb részein. Addig valószínűleg halászó, nád- és gyékényvágó, víznyerő, itatóhely lehetett. Elképzelhető, hogy a lápokon képződő tőzeget bányászták is, melyet tüzelőnek és talajjavításra használtak.
A korábbi idők nyomai, pl. római kori romok, nem látszanak az akkori térképeken, ám a Római-fürdő forráscsoportból kifolyó vízre telepített lőpormalom igen. Az 1780-as évekbeli katonai térképen ezért szerepelhet a „Pulvermühl” („Pormalom”) – felirat.
A Mocsárosban két fő árok található a Schäffer-árok és a kisebb Péterhegyi-árok. Utóbbi érdekessége, hogy egyes szakaszain lévő töltés tetejébe mélyül, máskor a lapályba. Csekély vize ezért nem terül szét a területen. A sváb gazdálkodó családról elnevezett Schäffer-árok végig mély, és időszakonként kotorják.
Ez kedvezőtlen a védett fajokat is magába foglaló vízi világ számára. A Mocsáros életében és rehabilitációjában kulcskérdés a víz állandó jelenléte. Két hasonlóan mesterséges és változó vízállású vizes élőhely van még itt, a Szív-tó (Füzes-tó) és a Kígyó-tó.
A védetté nyilvánítás óta a terület kezelése tartalmazza a juhokkal, szarvasmarhákkal és lovakkal történő karbantartás lehetőségét is. Az állatokkal jártatott legelőrészek, házhelyek talajfelszíne és növényzete újra zárul, és lassan ismét megjelennek az eredeti flóra és fauna képviselői.

A Mocsáros „vízi szörnyei”
A mocsaras, ártéri vizeknek sajátos flórája és faunája van. Partjukon füzesek nőnek, vizükben hínárok, gyékények. Előfordulhat bennük a csuka, a vörösszárnyú keszeg, a bodorka, az ezüst- és az aranykárász is. A compó és a réti csík a „vízfelesleg” állandó elvezetése miatt a közelmúltban kipusztult.
A Mocsárosban megfigyelhető hüllőfaj a mocsári teknős, a fürge gyík, vízikockás és erdei sikló. Kétéltű fajok közül pedig a pettyes gőte és a dunai tarajosgőte, az erdei béka, a zöld levelibéka, a barna varangy és a vöröshasú unka.

A mocsári teknős egyetlen őshonos teknősfajunk, mely mellett sajnos egyre nagyobb számban találunk felelőtlenül szabadon eresztett ékszerteknősöket is. Elég nagy termetű, jellegzetesen fekete páncélját apró világos, pontok díszítik. Védett, európai szinten is jelentős úgynevezett Natura 2000 faj.

A réti csík A compóhoz hasonló élőhely igényű, veszélyeztetettsége miatt már évtizedek óta védett halfaj. Nyúlánk testű, általában 25 cm hosszú, hosszában csíkos mintázatú. Szája körül tíz apró tapogatót visel (a compónak kettő tapogatója van). A lecsapolások előtti régi vízivilágban, mely hazánk igen nagy részét borította, fontos élelemforrás volt! A csíkos káposzta, a csíkászok és az általuk használt csíkvarsa róla kapták nevüket.
A visszatelepítését több lehetséges és hajdani élőhelyén megkezdték.

Compó
A könnyen felmelegedő, növényzettel benőtt, sekély, síkvidéki, lassúfolyású, illetve állóvizek, mocsarak, lápok, csatornák hala. Jól bírja az oxigénben szegényebb körülményeket is. Ritkán nő 1 kg-nál nagyobbra. Ebben az árokban tenyérnyi nagyságú példányai éltek. Tipikus élőhelyeinek pusztulása (pl. lecsapolás, feltöltés) miatt megritkult, de védettségre még nem szorul. Nyugat-Európában keresett étkezési halfaj. Különlegessége a piros szeme és testének aranybarna színe. Egyik népi neve a doktorhal, mely onnan ered, hogy a néphiedelem szerint nyálkás testét a többi halhoz érintve, meggyógyítja azok sérüléseit.

Vízinövények
A víziboglárkáknak több faja is megél az árokban és az egyik tóban. Közülük a sziki víziboglárka a legérdekesebb. Jelenléte arra utal, hogy a talajból sók oldódnak ki, felhalmozódnak és megváltoztatják a környezet minőségét. A szikesekhez is számos faj alkalmazkodott. Olyan szikesekkel, mint az ugyancsak kiszárított Alföldön, itt nem találkozhatunk. Szikesedésre utaló, itt élő növény még az eperhere és a sziki cickafark.
Jelenleg olyan, Magyarországon védett növények találhatóak itt, mint a méhbangó, a kornistárnics, a vitéz kosbor, a hússzínű ujjaskosbor, a sűrűlevelű békaszőlő, a fehér madársisak, a mocsári kosbor, vagy a mocsári nőszőfű. Ezeken kívül előfordulnak még a hasonló adottságú helyekre jellemző egyéb növényfélék is.

Forrás: Wikipédia, Mocsáros Tanösvény II. állomás ismertetőtáblája