2023-06-02
Jóna Dávid 10
Jóna Dávid: Újhold
A férfi megérkezik.
A nő széken ül, ölében gyűrődő ruhájának redőit simogatja.
A kupolateremben erősödik a dobogás. Félhomály van.
Megdermed a cukorszirup. Mi lesz most?
Az ezerszer elképzelthez képest minden más.
Mindig így van.
A vaskapu nehéz ajtószár...
Jóna Dávid: Éjjeli lepke
Szájkosárral a képzelet,
szűz-ösztönét kelleti,
az ismeretlen ébredés teste,
mint két ablak között ragadt
éjjeli lepke.
***
Jóna Dávid alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Jóna Dávid tanítói, közművelődési diplomájának megszerzése után, Péterffy A...
Jóna Dávid: A tavasz
Tavasz 1.
Kicsorog a tél az ereszen,
a domb ívének zöldül palástja,
arcot melenget a napsugár,
a hirtelen-fény a szemet bántja,
olyan az ember mintha szalutálna,
ahogy a határban a messzeséget nézi.
Illékony sóhaj, felszisszen a föld,
levéltölcsérben h...
“A szerelem volt a tűz, az évek rajta a fahasábok, a veszekedés volt a füst, és parázs volt a vita.”
Jóna Dávid (Budapest, 1968. szeptember 9.) költő, lapszerkesztő, médiatanár. A zsámbéki Főiskola egykori tanára, stúdióvezetője; az Art'húr kulturális művészeti lap alapítója (1994), főszerkesztője, az Art’húr Irodalmi Kávéház vezetője.
...
Jóna Dávid: Tavasz
Zöldsapkás dombok, villanó combok,
bicikli kattog a macskakövön,
fényliget-űzte fogadkozások,
késztetés ül az ösztönökön.
Szellőzött lelkek, elégedettek,
ha nyálban gazdag a tavaszi szó:
édin, ha játszik a buta kis macska,
és rügyek hasán az olvadó hó.
...
Jóna Dávid: matt
ötlépés
ennyi van hátra
talán mondanom kellene
hogy a játszma már lényegében
itt véget ért
az idő rólunk leválik
mint kamasz fiúról az apja hite
talán még nem látja
a következmények világa ilyen
feketén-fehéren
matt*
- a király halott
***
* A matt...
Jóna Dávid: Zeusz, Pandóra és a többiek
Jóval összetettebb annál a világ, hogy egyetlen út vezessen a megismeréshez. A rész és az egész magyarázatára a racionalitásunk vagy a spiritualitásunk önmagában nem elég, kell hozzá nagyvonalúság, alázat és humor, ami a korlátainkban nem azt látja, amit még n...
Jóna Dávid: Január
fáradt vagyok, de nem vagyok álmos,
mögöttem az éjfél,
becsukja szemét a város,
olyan jó, hogy elkísértél…
egy beton-kalap karimáján állunk
a megérkezettek mosolyával
mártózunk a holdezüst csendben,
isteni szilánkok az üvegcserepedben
a szív megszelídí...
Jóna Dávid: A kozmosz nagykönyvében
A kozmosz nagykönyvében
csillagokkal teleírt űr-lapok.
A tejút kérdő ívén görb-ülök,
naponta Hold vagyok…
Beiratkozom a Világ-egyetemre,
rajtam az éjszaka palást,
egy apró esély, hogy megértsem végre
az Őskoppanást.
Mítoszteremtő felvetés, a szellemi g...
Jóna Dávid: Harmatcsepp
Valami messzeség,
az időn súrlódó lassú lejtés,
a füst oszlik szét a légben,
a múlandóság a biztos,
s a felejtés,
ahogy egy árnyék pihen
a falmélyedésben.
Sorsodra hasonlítasz mikor írsz,
és neved ide-oda vésed,
de voltaképpen harmatcsepp lesz
minden...