* Pethes Mária versére * a nőm álmodom magamra, amikor az ölének régi tüzében a pillanatot alaposan körbejárja, s a legtisztább ingét dobja hátra, magamra álmodom, magamra, már ma. az álom a kallódó éjjelek vigasza, áldással oldott magány… s ő itt, az ágy túlo...