Nemesi családból származott, apja tekintélyes ügyvéd volt. Tanulmányait Novogrudokban kezdte, majd a vilnai egyetemen tanult, később latin nyelvet tanított. Egy szerencsétlen szerelem csaknem a sír szélére vitte. 1824-ben a wilnói ifjak szövetségével együtt elfogták, több hónapi fogságot szenvedett, és elrendelték Oroszországba költözését. Ekkor Szentpétervárra, onnan Odesszába, majd a Krímbe ment, ott írta híres Krími szonettek című versciklusát. Közben megismerkedett az orosz dekabristákkal és Puskinnal is. Ezután Németországba utazott: felkereste Goethét, bejárta Olaszországot és Párizsba is elment, ahol feleségül vette Celina Szymanowskát, a híres zongora virtuóz leányát.

Anyagi gondokkal küzdve előbb Lausanne-ban a latin irodalom egyetemi tanára, majd a párizsi Collège de France-ban a szláv irodalmak tanára volt. Ezután Rómába ment, hogy Ausztria ellen lengyel légiót szervezzen, de csakhamar visszatért Párizsba, ahol a La Tribune des Peuples című lapot szerkesztette, melyet azonban betiltottak. A krími háború kitörésekor azonnal Törökországba ment, hogy itt is lengyel légiót szervezzen. Konstantinápolyban halt meg kolerában. Holttestét 1890-ben Krakkóban, a Waweli székesegyházban temették el.

Mickiewicz forma és tartalom tekintetében egyaránt valóságos forradalmat csinált az irodalomban. Költeményeinek első gyűjteménye balladákat és románcokat tartalmaz. Az itt megnyilatkozó új romantikus irány legszebb diadalát aratta a Konrad Wallenrod című epikus elbeszéléssel, melynek hazafias szelleme határtalan lelkesedést keltett az ifjúságban. Párizsban, honvágyának és gyermekkori emlékeinek hatása alatt keletkezett Pan Tadeusz című terjedelmes epikus költeménye, „a lengyel nemesi élet enciklopédiája”. Ezután a drámában is tett kísérleteket, sőt francia nyelven is írt gyönyörű lírai költeményeket, politikai meséket. Fordított Byrontól és Schillertől.
Nálunk a legismertebb verse: A lengyel anyához című hazafias ódája.

ADAM MICKIEWICZ: VIHAR

Vitorlarongy, tört kormány, hab sorkán csap égig,
vad sikolyok, szivattyúk vészjós öblögése;
kötelek maradéka repül ki a szélbe,
elvérzik a bukó nap, el a maradék hit.

Nagyot bődül a győztes vihar: új s megint új
hullámemeletekké nő a tenger és a
mélyből vízhegylépcsőkön, ostromló vitéz, a
Halál angyala mér a dőlt vár ellen indul.

Félhalott tömeg: ennek szívig hat keze görcse,
az búcsújába ájul baráti karoknak,
véget föd vég előtt is amattól hit s ima.

Árva utas ül, oldalt, s szótlanul tűnődve
suttog az ajka: “Boldog, aki most leroskad,
vagy imádkozhat, vagy van kitől búcsúznia.”

(Szabó Lőrinc fordítása)

ADAM MICKIEWICZ: A TÓ FELETT

A nagy, tiszta tó felett
szirtsor állt fekete körben;
és a tündöklő vizek
mutatták a sok vad arcot.

A nagy, tiszta tó felett
felhők szálltak barna ködben;
és a tündöklő vizek
mutatták a kusza rajzot.

A nagy, tiszta tó felett
menny dördült, és villám villant;
és a tündöklő vizek
kigyúltak, s elhalt a visszhang,
s megint mint kristályüveg
ragyogtak a nagy vizek.

Ez a víz van énköröttem,
kép minden a tükrömön:
a fényhez, mely tovaröppen,
s a vad szirthez nincs közöm.

Szirtfal: állj, és légy halálzord;
felhő: szállj, és vidd a záport;
villám: gyúlj, s menj tovahalni, –
az én dolgom: folyni, folyni, folyni…

(Szabó Lőrinc fordítása)