2024-03-25
Hornyik Anna 10
Hornyik Anna: Zacigyerekek
F. farkasszemet néz velem, tekintetével kérdezi: kibírod? Elfordul, s közelebb kerülök hozzá.
R. mosolygós szeme rám csillan, bizalmába fogad.
Sokan jártak-mentek nálunk, nem bírták ki a többnyire fiúkból álló kis csoportot. Zaci gyerekek – mondják magukról ...
Hornyik Anna: A remény szigete
A tenger közepén sáros sziget ide-oda úszkál. Talaja nedves, vérrel átitatott. Öt fa törzse kettévágva kiált az égbe, körülötte milliók hullái csendben, de háborogva nyugszanak. Ködbe burkolózva botorkálok a sárban, lábam alatt a még meleg testek egyensúlyozzá...
Hornyik Anna: Ünnepek
Nem tudom, neked
mit jelent az ünnep.
Nekem néhány gyertya,
hangulatos zene,
vagy csend,
könyv és béke az.
Nem tudom, neked
mely napok az ünnepek,
nekem mindegyik az:
mikor egy-egy gondolat
újraszövi elmémet és
újabb szintre lépek.
Nem tudom, n...
Hornyik Anna: Csúcs
Izomzatán verejték utazik
egyre ringatózik, mámorba
szédít, ahol csak ketten vagyunk.
Lehelete végigpásztáz szertelen
testemen, a perc fürgén múlik,
egyre erősebb a vágy,
az idő csodálatos pillanatában
elernyed, s vele együtt
a végtelen égbe szökellek....
Hornyik Anna: Ez is csak egy sors
Ez is csak egy sors,
Se több, se kevesebb
Útja egyszer sík,
Máskor meg meredek.
Ne sírj, mert...
Ma még ível felfelé,
Holnap ugyan mélyben matat,
De csak útja végén derül ki,
Miből s mennyit arat.
Ez is csak egy szó,
Se több, se kevesebb,
Célj...
Hornyik Anna: Halottak napján
Fehér abrosz, néhány gyertya, kihűlt leves illata és nagyanyám könnybe lábadt mosolya:
- Gyere, menjünk nagytatádhoz.
Retiküljében majd tíz mécses, ha nem több és egy csomag gyufa. Ódzkodom, nem mennék, de ígér sült gesztenyét.
A temetőben csendes szél fú...
Hornyik Anna: Balga szerelmes vers
Közeleg a tél, fájdalommal
teli hópihék szúrják meg arcom,
s könnyként folynak szét.
Tavasszal is vártalak, bimbók
közt vágytalak, s tövisként
fúródtam a puha földbe.
Nyáron égetett egy álom,
hogy újra láthatlak, s szétporladt
sziromként fújt el a sz...
Hornyik Anna: S-nek
A nap nem magától értendően
kel vagy nyugszik,
az élet nem magától értendően
ébred fel vagy alszik,
nem vagy csak egy a sok közül,
hanem az egy, mely nincs egyedül.
A napok nem egyformák s
az éjszakák sem, ne cseréld
le szívedet szívekért,
lásd, én ...
Hornyik Anna: Dobogókőn
álmodom hogy itt vagyok
élek mozgok szeretek
föld szagom van
sziklák közt kúszok
az erdő sűrűjében
megindul az ég vize
egyedül üdvözlöm
s kérem álljon meg
egy percre s megáll
csúszok lefelé a hegyoldalon
talpam alatt reccsennek
a termények eggyé vál...
Hornyik Anna: A seftelő
Mindenki seftel. Én is. De az én árum nem látható, ára mégis van, sőt, nagyon borsos ára, amelyet megelőlegezett bizalommal fizetek. Olykor pénzt is költök a saját magammal kötött üzletre, de nem az én zsebembe folyik a pénz, hanem azokéba, akik segítenek neke...