Korán, már 10 éves korában árvaságra jutott, s ettől kezdve nagybátyja nevelte, aki Fromborkban volt kanonok. 18 évesen a Krakkói Egyetemen kezdett tanulmányokat a csillagászat területén, majd Bolognában görögöt és matematikát tanult. Ezt követően a páduai és ferrarai egyetemen az orvostudománnyal és a jogtudománnyal kötött közelebbi ismeretséget, Ferrarában egyházjogból doktorátust is szerzett. Hazatérése után nevezték ki Warmia egyházmegye kanonokává, s ez a poszt élete végéig tisztes jövedelmet biztosított számára. A Német Lovagrend elleni háborúban ő szervezte meg Olsztyn védelmét.

Később a hivatalos elfoglaltságaitól visszavonult, és a fromborki székesegyház tornyában berendezett csillagvizsgálójában már csak a csillagászattal és a heliocentrikus világkép elméletével foglalkozott. A wittembergi egyetem matematika professzorának rábeszélésére szánta rá magát fő művének kiadására, ami 1543-ban, Nürnbergben jelent meg. Ennek egy példányát – a Krakkói Egyetem rektora elmondása szerint – halála előtt pár órával kapta kézhez.

Görög nyelvtudása révén ismerkedett meg az i. e. 3. században élt görög csillagász, a szamoszi Arisztarkhosz ideájával, amely szerint a Föld és a többi bolygó a Nap körül kering. 1510-ben már nagy vonalakban ezen ötlet nyomán dolgozta ki a heliocentrikus világmodellt, erről szóló tanulmányát Commentariolus címen kéziratos formában terjesztette. A mű kiadásán ekkor még töprengett, egyesek szerint az egyháztól való félelme miatt, ami igaz, de nem úgy, ahogy gondolnánk. Ez még a reneszánsz és nem Galilei kora, tehát nem az egyházi üldözéstől félt, hanem attól, hogy nevetségessé válik a kortársak, az egyház és a tudósok (ami akkoriban majdnem ugyanazt jelentette) előtt.

Műveiben bebizonyította, hogy a heliocentrikus világkép – szemben Ptolemaiosz geocentrikus modelljével – egyszerű és logikus magyarázatot ad a megfigyelt égi jelenségekre, mint például a bolygók fényességének változása vagy a Hold fázisainak különbözősége. A Földnek a többi bolygó közé sorolásával Kopernikusz megszüntette az éles különbségtételt a földi és az égi történések között. Felfedezésének zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy az összes matematikai nehézséget az euklideszi geometria segítségével oldotta meg, s az égitestek lehető legkevesebb mozgásával megmagyarázta a lehető legtöbb jelenséget. Felfogásának egyetlen hibája, hogy ragaszkodott a bolygók körpályájához.

A heliocentrikus világkép csak lassan hódított teret, az egyház is csak évtizedekkel később kezdte támadni a benne leírt nézeteket, s csak 1616-ban, az első Galilei-per idején tette a tiltott könyvek listájára, másfél évszázadra.

BERTOLT BERCHT: A NAGY EMBEREKRŐL
1.
A nagy emberek ostobaságokat beszélnek,
s hiszik: mindenki ostoba.
Nem szólnak semmit: hagyják őket a népek,
s az idő így fut tova.
2.
A nagy emberek esznek is, meg isznak,
a bendőjük tömik.
Tetteiket hallgatja a szegény nép,
s szintén csak eszik-iszik.
3.
Nagy Sándornak a megélhetése végett
Babilon kellett, a nagy.
Vannak viszont mások, akiknek
ilyesmi nem kell. Magad is effajta vagy.
4.
A nagy Kopernikusz nem bírt aludni,
hát egy távcsövet kézbe vett,
kiszámította: a Föld a Nap körül kering,
s hitte: az Eget értette meg.
5.
A nagy Bert Brecht a legszimplább ügyeket sem érti
s a legnehezebbeket gondolja el, például a füvet,
s dícséri a nagy Napóleont,
mert ő is evett.
6.
A nagy emberek úgy tesznek, mint a bölcsek,
s hangosan beszélnek, mint a gerlék.
A népek jól tennék, ha tisztelnék őket,
de egy szavukat se hinnék.

(Tellér Gyula fordítása)

Galileo Galilei
(1636)
Justus Sustermans
(1597. 09. 28. – 1681. 03. 23.)
olasz festőművész

Ő honosította meg a kísérleteket és méréseket, új módszereket adva ezzel a fizikának (és a többi természettudománynak). A csillagászatban elsőként tudatosan használta az általa épített távcsöveket csillagászati jelenségek és objektumok megfigyelésére. Eredményei összhangban voltak a kopernikuszi heliocentrikus világképpel, ezért összeütközésbe került a katolikus egyházzal. Az inkvizíció1633-ban könyveit betiltotta, Galileit tanainak megtagadására kényszerítette, és házi őrizetben kellett élnie 1642-ben bekövetkezett haláláig. A katolikus egyház csak 1992-ben érvénytelenítette az ítéletet.

Egy zenetudós fiaként született, eredetileg (apja kívánságára) orvosnak készült a pisai egyetemen, de pénzügyi problémák miatt abba kellett hagynia tanulmányait. Arkhimédész műveinek tanulmányozása a matematika és a természetfilozófia felé fordította figyelmét. A padovai egyetemen geometriát, mechanikát és csillagászatot tanított, valamint mechanikai kísérleteket és tanulmányokat folytatott. Itt építette hőmérőjét, iránytűket konstruált, és kézikönyvet is írt használatukról. 1610. január 7-én fedezte fel a Jupiter bolygó négy legnagyobb holdját, melyek később Galilei-holdak néven lettek ismertek. Ez a felfedezése egy komoly érv volt a Föld központú világgal szemben.

Galileo Galilei rajza a Holdról
(1609)

Csillagászat

Habár az elterjedt nézet pontatlan, miszerint Galilei találta volna fel a távcsövet, ő volt az első emberek egyike, aki az égbolt tanulmányozására használta azt.

Fizika

Galilei elméleti és gyakorlati munkája a testek mozgásán, Kepler és Descartes független tevékenységével együtt, a Newton által később felfedezett klasszikus mechanika előfutára volt. Úttörő volt, mivel az európai hagyományoktól eltérően precíz kísérleteket hajtott végre, ragaszkodva a természet szabályainak matematikai leírásához.

Matematika

Miközben Galilei matematikai alkalmazásai a kísérleti fizikában újítók voltak, a matematikai eljárásai hétköznapinak mondhatók. Ám alkotott újat is a matematikában. Megmutatta: noha a legtöbb egész nem négyzetszám, mégis ugyanannyi egész van, mint négyzetszám.

Filozófia

Felfedezéseit újszerű megismerési módszerének is köszönheti. Arisztotelésszel ellentétben nem a dolgok, jelenségek miértje, hanem mikéntje érdekli. Nem a dolgokban rejlő minőség, hanem a természeti törvény a válasz. A dolgok lényegét ugyanis nem ismerhetjük meg, de nem is a lényeg, hanem a viszonyok ismerete a fontos.

Joseph-Nicolas Robert-Fleury (1797. augusztus 8. – 1890. május 5.) francia festőművész:
Galilei az inkvizíció előtt
(1847)

A per

Figyelme a geocentrikustól a heliocentrikus világkép felé fordult. Elkezdte hirdetni a kopernikuszi tanokat, sőt Kopernikuszon túl azt is, hogy a heliocentrikus modell nem csak matematikai eszköz, hanem valóságos leírás. Nem elégedett meg azzal a helyzettel, hogy hipotézisként lehet a kopernikuszi elméletet kezelni, el akarta érni, hogy nyilvánítsák ki, a heliocentrikus rendszer nem ellentétes a Biblia “helyes” értelmezésével.

Konfrontatív természetéből fakadóan sok ellenséget szerzett magának. Mivel sok támogatóját, köztük a pápát is sorra elveszítette, a támadások ellene egyre sokasodtak. Ellenségei meggyőzték VIII. Orbán pápát arról, hogy a szerző nyilvánosan kigúnyolja őt és a korábbi tilalom ellenére Kopernikusz elméletét védelmezi. Az inkvizíció perbe fogta. A per gyorsan lezajlott. 1633. június 22-én hirdettek ítéletet. A per során Galilei kénytelen volt visszavonni a Föld mozgására vonatkozó tanait, de közben, állítólag, végig azt mormolta maga elé: „Eppur si muove!” („Mégis mozog!”).

Az ítélet életfogytiglani házi őrizet volt. Vezeklésül arra kötelezték, hogy három éven át minden héten olvassa el a bűnbánati zsoltárt. A későbbi évszázadok tudománytörténetében egyébként a per megítélése is állandóan változott.

JUHÁSZ GYULA: GALILEI

A börtön éjszakája várt reá
S a vakság éjszakája és e két éj
Fekete mélyén semmi fény, öröm már.
És mégis, ott is, lelkének szeme
A végtelenség pályáit kereste
És mégis, akkor is fönn járt a Holdban,
Melynek magányos ormait először
Ő pillantotta meg a földiek közt
És a Jupiter holdjait kutatta
És a Saturnus gyűrüjét vigyázta
S míg poroszlói a sötét sikátor
Egyhangú köveit rótták unottan,
Ő a szabad és boldog végtelennek
Örök ösvényein járt, egyedül
A magasságok mélységes mezőin.
Kopogtatott a titkok kapuin,
A hétpecsétes zárakat letörte
S érezte, hogy a rabság és a vakság
Szűkös, bús börtönébe lakatolva
Száguld a csillagok között az ember
Isten felé, a megváltó jövőbe,
Mégis mozog a föld! ujjongta ekkor.

Galileo Galilei rajza a Holdról
(1610)

Kapcsolódó írásunk:

“És mégis mozog?”

Ez volt Galilei életének tragédiája: a megalázó helyzet és a rá kényszerített szavak. Mert a börtönben – a közhiedelemmel ellentétben – nem kellett senyvednie, házi őrizetben tovább munkálkodhatott, nem kínozták meg az Inkvizíció bakói, sőt előzőleg sem volt kénytelen titokban terjeszteni kopernikuszi nézeteit, hogy azután a spionok besúgása miatt tömlöcbe vessék.

Jó barátság fűzte Maffeo Barberini bíboroshoz, a későbbi VIII. Orbán pápához, sokat vitatkoztak az ég titkairól, sőt a Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról (röviden: Dialógusok) meg sem jelenhetett volna pápai támogatás nélkül. A párbeszédek során a bölcs Salviati (maga Galilei) kifejti érveit, kissé nevetségessé téve a tudásra vágyó Simpliciót, aki éppen Orbán pápa is lehetne.

Az első tévhit tehát, hogy Galilei börtönt szenvedett, netán meg is kínozták. (Persze, ha makacskodik, mindkettő megeshetett volna.) Egy második téveszme, hogy a csillagászati (dioptrikus) távcsövet ő találta volna fel. Nem, két hollandus, Hans Lippershey és Jakob Metius a feltalálók neve. 1608. október másodikán nyújtotta be a németalföldi kormányzatnak a kész teleszkópot Lippershey, de persze Galilei kémlelte először saját készítésű távcsövével – már – 1609-től fogva – a csillagos eget, vagyis ha a hollandusok a távoli partokat fürkészték vele, Galilei tette a teleszkópot csillagászati megfigyelőeszközzé.

Még egy harmadik tévhitről érdemes szólnunk. Galilei semmiféle tárgyat sem pottyantott le szülővárosának ferde tornyából, a pisaiból, hogy tanulmányozza a szabadesés törvényeit, amiként a pisai dómon sem látott imbolyogni lámpást a szélben, hogy ekkor döbbenjen rá az ingamozgás törvényszerűségeire. Olyan mese ez, mint a Newtonnal kapcsolatos, az alma és a tömegvonzás felismerésének eredete.

Eppur si muove egyébként pusztán annyit tesz: “És mégis mozog”, s a “Föld” szó nem szerepel benne.

Galilei sohasem mondta ki e dacos szavakat. S a szállóige forrásvidéke is felderített terület: bizonyos Jrailh abbé Querelles littéraires (“Tollharcok”) című, 1761-ben, tehát a megalázó jelenet után százhuszonnyolc esztendővel megjelent művébe olvassuk az elképzelt dráma lefolyásáról: “Abban a pillanatban, hogy visszanyerte szabadságát, furdalni kezdte a lelkiismeret. A földre vetette pillantását, s lábával dobbantva mondta: Cependant elle remue (Eppur si muove.)”

A forrás tehát a furcsa nevű Jrailh, a jelenet pedig a képzelet szüleménye. Mégis: mennyire találó! Szinte már hihető is.