2024-10-04
Hajnal Éva 4
Hajnal Éva: Ünnepi
Sokáig azt gondoltam, minden hajnal hasonló. Fátyolszerű csöndességével kilopódzik az éjszakából, s fényeivel lassacskán beragyogja a reggelt. Ébredező madaraival megzenésíti az erdőt és kiönti kincseit a tájra. Télen fagyos, nyáron forró kacagásával vidít. Ta...
Hajnal Éva: Öröm
A kezét láttam meg először.
Nem tudom, melyik megállóban szállt fel, nem vettem észre.
Nagyon szép keze volt: amolyan művész-kéz.
… festő, vagy zongorista keze…
Hosszú ujjai körbefonták a kapaszkodót. Ápolt, szép körmei gyönyörűen sorakoztak egymás mellett...
Hajnal Éva: Láthatatlan
Csak a kifulladás maradt. A futó utolsó lendülete, az utolsó levegő utáni kapkodások mélyreható bilincsei, mik megigazulttá teszik a végtelenben araszoló embert, az átláthatatlan, áthatolhatatlan csend kutatóit. Így utazol csomagokkal apró kezedben a városon á...
Hajnal Éva: Most csak úgy
Most csak úgy elmennék melletted, nem kérdeznék semmit, csak érezni szeretném a kellemes pipafüstöt, azt a teljes lényedből előtoluló férfiillatot. Összehúzott illatokkal kószál a szél.
Csak figyelném a csend sziporkázó lépteit, tócsák fénylő tükrében magam k...