2024-10-04
Hajnal Éva 10
Hajnal Éva: Gyermek triptichon
Szerelemvirág
kis életed, hajadban
göndör fellegek.
*
Apró kezével
sorsodba öleli az
élet mosolyát.
*
Fölhívtál reggel:
azóta a mosolyod
bennem mosolyog ...
Hajnal Éva: Játék
Bújócskázó
messzeséged
röppenését
még elérem.
Kincsek között
búvó dalban
itt maradtál,
itt maradtam.
Szavam szálló,
lengő ingben:
csöndfuvolám
hozzád libben.
Apró trillám
madárdalban,
szárnyalását
nálad hagytam …
Tenyeredben
elbújtatta...
Hajnal Éva: Merengő
Ha meghallgatnám most a csendet,
átjárhatna a végtelen,
ha egyszerű dalnokod lennék,
elrejthetnéd az énekem…
… és amikor már minden hallgat,
átadnám magam a dalnak,
elénekelnék minden hangot,
azt is, ami már messze hangzott,
mindazt, ami csak volt a lé...
Hajnal Éva: Tavaszi
Köveket hurcolt szívemre ez a tavasz. Apró szürke szilánkok guggolnak rajta, egyik-másik súlyosabb a többinél. Bekéredzkedne, egészen mélyre fúródna, ... zsigereimbe vágyik mind. Oda, ahol már nem éri a fény, ahol elandalodva zárná félelemmé a sötétséget.
Azt...
Hajnal Éva: Újra
Újrahegyezted
ceruzámat,
érintésén
jönnek-mennek
szavaim.
Egymásba fonódnak,
mint a gyökerek,
selymes gondolatok
úsznak, szállanak,
kitárt szárnyakon
rezdül általuk
a csend.
Mintha táncban
röppennének
kicsiny lábaik,
gyöngéden
csusszannak
a pa...
Hajnal Éva: Tavasz
Pillekönnyű
pillanatban, puha
csendben
itt maradtam.
Álomszuszék
felhőt láttam,
megcsodáltad,
megcsodáltam…
Gyöngyhegedűn
csorgó dalban
bandukoltál,
bandukoltam…
Talpad nyomán
fűszál ébred,
madárdalból
van a lépted.
Üres kézzel
kincset...
Hajnal Éva: Hétköznapi
Megrendítően hétköznapi
ez a hallgatás.
Nincs benne semmi különös,
csak a szőnyeg rojtjai,
ahogy összevissza állnak
és bódultan figyelik
a megsemmisülés pillanatait.
Csak az asztal, ahogy itt meghúzódik
félhomály bugyraiba dőlve,
vagy ez a pislákoló l...
Hajnal Éva: Titok triptichon
Mosoly üldögél
az erdőn jól begombolt
gyapjúkabátban.
*
Tavasz titkai
kacarásznak a fákon,
huncut gyöngyszemek.
*
Patakcsobogás
hallatszik, már csak néhány
lépés a tavasz.
Hajnal Éva: Sára meséje
Mottó :
„Feküdni küldenek… de nem megyek!
Ülök csak itt és rámolok…
Eljön, tudom! Becsönget, érzem én…
Ha csendbe’ húszig számolok…”
(Ranschburg Jenő)
Te, most lehet, hogy éppen nagyon figyelsz egy bogarat. Vagy egy parkban sétálsz, és belement egy...
Hajnal Éva: Szonett hajnalban
Még álomként ül arcodon az éj,
friss hajnal hallik s rácsorog a bánat,
mint látomás, még összesúg a mély,
de Nap hevéből újra élet árad.
Még majdnem csönd és minden egyszerű,
csak ring a tó és benne életed,
a pára felszáll, szép a mestermű
most alvó v...