2024-10-04
Hajnal Éva 10
Hajnal Éva: Rövid
Fuvallat ficánkol a fákon,
fűszálon szellő hempereg,
mellényke sincs már a madáron
eltűnt mi zord, most szendereg.
Nap gördül nevetéságyon,
letérdelt sok-sok gondolat,
fűben megbúvó kamasz magányon
játszik most minden árnyalat.
***
Hajnal Éva alkotása...
Hajnal Éva: szürke
ma olyan az ég
mintha nagy szürke pulóvert húzott volna magára
nem is
egyszerűen szürkét
amolyan feketébe hajlót
néha egy-egy aranyszál villódzik rajta
épp úgy
mint amikor pislákol a lámpa
csak néha villan fel egy rövid pillanatra
földre leérő hatalma...
Hajnal Éva: Nekem Magyarország
Nekem Magyarország szép halasi csipke,
a tihanyi visszhang, nem mentén a pityke.
Nekem Magyarország a Mecsek, a Mátra,
csend a Duna-parton József Attilával.
Énnekem az ünnep fahéjillat télen,
nyáron pipacsmező, nem üzenet mélen.
Nekem Magyarország az ill...
Hajnal Éva: Október
Október ágyán rozsda ül,
az avar szégyelli magát,
varjú muzsikát mímel épp,
vállamon fázik a kabát.
Minden falevél elmereng,
forró teát kíván a rét,
hunyorgat, fél a napsütés,
páráll, az este messze még.
Ütött-kopott koffert cipel,
komótos mind a ...
Hajnal Éva: Ősz
Titkos hegedűkkel érkezett az ősz,
szellő hátán morcos menedék,
mély kabátzsebéből vékony sál lifeg,
ráér elővenni, nem szükséges még.
Titkon csókolódznak apró sóhajok,
ködhártyán úszik egy madár,
fájó végtelenben levél oldalog,
látod, ... elmúlik a nyá...
Hajnal Éva: résnyire
résnyire nyílt ajtó a világ
bőrömön még apró szótagok
messzeségtől görnyednek a fák
félős sóhajok
sóhajtáson messzeség figyel
apró félős görnyedő világ
résnyire nyílt ajtó bőrömön
hulló szótagok
görnyednek már bőröm rései
messzeség az ajtóból figy...
Hajnal Éva: A nyári eső illata
Még néha félek felkapcsolni a lámpát. Csak ücsörgök és nem tudom rászánni magam. Húzom az időt. Ez épp olyan, mint amikor eltévesztem a lépést a lépcsőn lefelé. Mintha valami kiszámíthatatlan nagy mélység tátongana alattam. Mintha nem én lennék, csak egy kis f...
Hajnal Éva: Se szó, se dal
Szempillám mögé rejtelek,
szívemben még lángoló kutak,
minden létezés hangja hív,
most mégis hallgatok.
Nem kell már semmi,
se szó, se dal,
csendszólamok zengnek dallamot,
nyitott tenyerem a semmiben kutat ...
... talpad nyomán hűvös csend andalog.
**...
Hajnal Éva: Parázsló szonett
Leheletnyi lábnyom, libbenő a nyár,
pipacsmezőn lépdel, alig hallani,
tűznek vörösében tombol a határ,
buja réten égnek sóhajtásai.
Rubinszín tájain illatát szórja,
árva asszonylelkem remeg legbelül,
virágzó völgyeit dús dallammá fonja,
rőt melódiáj...
Hajnal Éva: Lehetne vers
Lehetne lakkcipő, harisnya hosszú combomon,
lehetne csipkegallér, vagy efféle hajcihő.
Lehetne elmélet, csak ráncolnám a homlokom,
lehetne okuláré, vagy szeplő az orromon.
Lehetne hópihe, kis sóhajtás egy dallamon,
lehetne kis madárka, lázrózsa az arcomon...