Én várlak.

Bejárom lelkem termeit.
Elhúzom bánatom brokátjait,
melyek elfedték ablakom.
Arcomba szikkadt
árkokat vájtak fájdalmaim.
Folyosóim sötét sarkában
lapulnak démonok.
Bejutottak, mikor egykoron
nyári vihar feltépte ablakom.
Emlékeim számba veszem,
ott vannak mind a vitrinekben.
Ismerik már lépteim.

Álmaim tágas termében
időzöm most már.
A falak itt fényesek.
Ablakain könnyű függöny.
Kint napfény, vagy csendes éjszaka.

Én várlak.

Úton vagy.
Közeledsz.
Mindketten tudjuk ezt.