Római part, háttérben az Újpesti (Északi összekötő) vasúti híd, 1939.
Forrás: Fortepan

Tegnap a Róma-parton sétáltunk, rendszeresen így teszünk annak ellenére, hogy elkeserítően szemetes. Amikor a kerületbe költöztünk, a Duna közelsége (nem az ártérben lakunk), hangulata, a lehetőség, hogy minden nap kisétáljunk a gyerekekkel (akkor még csak hárommal) volt a legnyomósabb érv.

Nyolc év alatt a Római-part elképesztően lezüllött, pedig már akkor is igen távol állt fénykorától. Milyen irigylésre méltóan vidám élet volt itt, strandokkal, sportolási és igényes szórakozási lehetőségekkel, amik tömegeket vonzottak. Már az 1800-as években a budai vízi élet felkapott központjának számított, hiszen szennyezésmentes, így fürdésre alkalmas volt a 10 km hosszan elnyújtózó, buja ártéri erdővel szegélyezett, egyedi hangulatú part. Nem véletlenül itt rendezték az első evezősversenyt 1842-ben.

A század végén pedig Széchenyi Istvánnak és Wesselényi Miklósnak, az evezősport magyarországi meghonosítóinak köszönhetően már 23 csónakház működött (mára alig pár maradt), és persze öt csárda (Tüzes, Nap néni, Nap bácsi, Bivalyos, Haraplak) két vendéglő (Lieb, Burgermeister) és három szabadstrand (Hungária, Duna, TUNGSRAM).

A második világháború után számtalan vállalati, egyesületi és magán csónakház épült itt.  Ez az egyedi vízisport, strand-és szabadidőparadicsom az 1970 évekig virágzott. Aztán több csapás is érte, így a vízminőség romlása miatt a kijelölt fürdőhelyek megszüntetése, a rendszerválást követő privatizáció hatása (ennek szomorúan romos mementói a mai napig láthatóak), az ártérnek minősülő megüresedett telkeken a szabályozási terveket és árvízvédelmet figyelmen kívül hagyva lakóparkok építése, illetve az ennek következtében kialakult közéleti vita. Nemcsak a part lett szennyezett, hanem a közhangulat is, ugyanis évek óta parázs verbális összecsapások zajlanak, sőt olykor tüntetések is vannak azzal kapcsolatban, hogy hol épüljön gát. A parton, vagy a hullámtéren kívül (ahol most is ott áll az óbudaiakat az árvíztől védeni hivatott, 1953-ban készített úgynevezett Nyúlgát)? Hiszen, érvelnek a partvédők, a kilométereken keresztül elterülő ártéri erdő gazdag növény- és állatvilága Budapest egyik kuriózuma, azt elpusztítani bűn.

Evelin lányom 8 éve a Római-parton

Ennek a közéleti vitának esett vajon áldozatul a Római-part, amely úgy néz ki évek óta, mintha nem lenne gazdája (pedig volt is – Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata -, van is – Fővárosi Önkormányzat – 2013. július 1-jétől 99 évre)? Hogy fordulhatna másként elő, hogy nincs elég szemetes, azokat, amik vannak, nem ürítik rendszeresen, az eldobált hulladékot pedig vagy a partvédők szedik össze, vagy úgy tűnik senki. A kiszáradt ágak és fák, láthatólag maguktól dőlnek ki nagyobb vihar esetén, a biciklizésre, sétálásra alkalmas betonút is sok helyen töredezett és hepehupás. Csak azalatt a 8 év alatt, mióta családommal Óbudára költöztünk számtalan vendéglátóhely és szálloda ment tönkre, az enyészet fel-felüti fejét, terjeszkedik, és nehéz elképzelni, hogy lelkes amatőrökkel mindez visszafordítható lenne.

Budapest legnagyobb nyitva hagyott lehetősége az áldatlan állapotok ellenére is mind a mai napig tömegeket vonz, vigalmi negyed jelleggel zajlik a parti élet, bár lehetne több és színvonalasabb, még mindig számtalan vendéglátóhely működik. Többek között idén is üzemel a nemrég gazdát cserélt Evezős Sörkert és Bowling Club, a közkedvelt Fellini Római Kultúrbisztró, a gyerekek bánatára hintátlanított és csúszdamentesített Golyós étterem, a  Két Rombusz retro kocsma, illetve a Nap bácsi újratöltött változata, egy igazi modern ‘street food’, valamint nem messze a Dunától, sokak kedvence, a Cziniel Cukrászda és Kávéház közelében egyre nagyobb területet hódít meg a Nánási Udvar, ahol szombatonként termelői piac, kirakodóvásár, és számtalan program várja az odalátogatókat.

Egy biztos, a jelenlegi állapot nem maradhat, és nem is marad fenn. Kérdés, hogy tényleg nincs más megoldás, valóban kiirtásra kerül a teljes ártéri erdő, köztünk több évszázados fákkal, amik tanúi voltak a boldog békeidőknek is, a part fénykorának is, majd hanyatlásának és egyben lassú átalakulásának? Ahogy kérdés az is, hogy sokaké marad-e a jövőben a part vagy keveseké lesz? Rendezett, árnyékot adó fákkal és gondozott bokrokkal, virágokkal és puha, selymes pázsittal  gyermek- és családbarát, modern Római-parttá épül, vagy sivár és unalmas betonrengeteg lesz a most még Óbuda levegőjét szűrő erdőfüggöny nélkül, mert a tervek annyiszor változtak már, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja, hol is áll most a hatósági szándék és akarat.

***

Szuhay-Havas Marianna alkotásai a Lenolaj.hu oldalán